A "Vidám történetek" sorozat 3. része Guatemalában játszódik. Aki járt már ebben az országban az tudja, hogy spanyol nyelv nélkül nem könnyen boldogul, de vannak szituációk, amikor a nyelvismeret mit sem ér. Ilyenkor a legjobb megoldás a szesz...

3. rész - Két sztori egyben

Ennek is már lassan 5 éve... 2007 tavaszán túrát vezettem két közel velem egykorú srácnak. Minden tökéletesen klappolt, még nem elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amirõl soha nem gondoltam volna, hogy problémát okoz. Ez pedig a buszút Uaxactún romvárosába.

Tekintsünk kicsit vissza a múltba. 2006-ban jártam elõször Uaxactún romjainál, amik kb. 23 kilométerre fekszenek Tikaltól. Az elsõ odautam igazán emlékezetesre sikeredett. Santa Elena zajos piacáról minden délután 1-kor indul egy busz Uaxactúnba. A dzsungel miatt megemelt csirkebusz 3-kor ér Tikal bejáratához, ahol tart egy 30 perces pihenõt. Ilyenkor a sofõr és örökös segédje, Carlos, rohamléptekkel tart a kocsma felé, hogy betoljanak pár üveg nemesnek éppen nem nevezhetõ nedût. Így volt ez 2006-ban is...

A busz megállt (bár hangra inkább lerobbant), s a két jómadár elsõként dobbantott a fedélzetrõl. 22 másodperc múlva már azt láttam a busz ablakából, hogy gurítják le a pulykahúgynak gúnyolt Gallo sört. Guatemalában vagyunk a dzsungel közepén, ez teljesen normális, nem is nagyon rökönyödök meg rajta. No de a harmadik rund után már kezdett érdekelni a dolog. Itt volt az ideje egy kis csevejnek. Mikor meglátták, hogy feléjük tartok, nagy mosollyal üdvözöltek, s közben pattintották le a negyedik sör kupakját.

- Amigo! Ülj le közénk, hadd hívunk meg egy sörre!

Nincs menekvés, inni kell! Pár korty után azért rákérdeztem erre a szesz dologra, azaz hogy milyen megfontolásból tolnak be 4 üveg sört fél óra alatt, miközben még van vissza 2 óra az útból. A válasz a következõ volt:

- Nem 4 üveg az. Már Santa Elenában is legurítottunk kettõt.

- No és a rendõrök?

- Ugyan! Itt az erdõ közepén?! Ne izgulj, nem lesz baj. 20 éve csináljuk. Ha a busz meg is borulna, a fák megfogják, mert olyan keskeny az út. Nincs lehetõség balesetet szenvedni. Apropó! Nem akarod vezetni a kordét?

Így ismerkedtem meg az uaxactúni sofõrrel és segédjével, Carlosszal.

Kicsit több mint egy év múlva a sztori elején emlegetett két sráccal indultunk neki Uaxactúnnak. Biztosra mentünk, már fél 1-kor a piacon álltunk. Eljött az 1 óra s a busz sehol. Fél kettõ, még mindig semmi. Kicsit kezdtem aggódni, így megkérdeztem egy másik buszvezetõt, hogy nem tudja-e hol van az uaxactúni járat. Rázza a fejét. A két srác kérdõn tekint rám, mire hirtelen befordult a sarkon az ütött-kopott zöld-fehér járgány. Carlos lepattan róla, s tereli fel rá a népeket, mikor észreveszem, hogy a szélvédõ aljára egy Bethel tábla van biggyesztve. Megáll bennem az ütõ, mivel Bethel pont a másik irányban van, a mexikói határon. Megkocogtatom Carlos vállát, aki mikor mepillant, azonnal keblére ölel.

- Amigo! Mi szél hozott? Hoztál piát?

A sztorihoz hozzátartozik, hogy a 2006-os eset után a menetdíjat általában rumban szoktam kiegyenlíteni.

- Persze hogy! - vetem oda, de felháborodottan folytatom - Mi az, hogy Bethelbe mentek és nem Uaxactúnba?

- Ma nincs utas Uaxactúnba, Bethelbe viszont van, úgyhogy ma oda megyünk.

- Ne szivass, Carlos. Itt állok a csapattal, túrán vagyunk. Megölnek, ha nem viszem el õket Uaxactúnba.

- Hányan vagytok? - kérdi.

- Csak hárman - válaszolok reménytelen arckifejezéssel.

Erre Carlos fellép a buszra, körbetekint, majd megkérdi:

- Tutira van nálad rum?

- Mondom hogy van, ne izgulj! - adom neki a választ valamivel több reménnyel a hangomban.

Erre Carlos felugrik a buszra, kiszedi a táblát a helyérõl, áthúzza a Bethel feliratot, s átírja Uaxactúnra. A néhány öregnép nem tetszése ellenére letessékeli õket a buszról, s csak ennyit mond:

- Ma mégis Uaxactúnba megyünk. Holnap majd megyünk Bethelbe, ígérem.


Mert egy Mirador túrán nincs olyan, hogy busz nélkül maradjunk...     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.