Mindenki ismer vicces, de természetesen nem létező könyvcímeket, mint pl. "D. Nagy Lajos: Logopédia" vagy "Demszky Gábor: A 4-es metró". Ezek a címek általában adják magukat, s legtöbbször sztereotípiákon alapszanak. Úgy gondoltam, összeszedek néhányat azok közül, amik Közép-Amerikára vonatkozhatnak. Nincsenek hiú ábrándjaim, a többségnek fogalma nincs Guatemaláról vagy Nicaraguáról, ezért magyarázni is fogom őket...

1) Daniel Ortega: Keresztény, demokrata, toleráns

Ha már a bevezetőben volt árnyaltan politika, akkor az első nicaraguai best seller is szóljon arról. Daniel Ortega szandinista vezér volt a '80-as években, 1989-ig diktátora volt az országnak, mely idő alatt kb. félmillió honfitársát börtönözte be, s több tízezret végeztetett ki. Ma újra ő az elnök (bár létező emberről nem tudok, aki rá szavazott volna 2006-ban), s idén novemberben (újra)választások lesznek. 1989 óta az elnök max. 5 évig kormányozhat Nicaraguában. Nos, Ortega erre magasról tesz, s készül a további regnálásra, amiben Chávez, Castro és az oroszok támogatói. De hogy a könyvnek legyen valóság alapja (csak úgy, mint a "Demszky Gábor: A 4-es metró" című életművének), a "Keresztény, demokrata, toleráns" szlogen létező mottó. Évek óta ez szerepel minden elnököt éltető táblán az elnök arcképe mellett. Ha valós, múlton alapuló szlogent kéne írnom, akkor ez lenne: "Istentagadó, kommunista, indiánellenes". 

2) A Nicaragua-csatorna 300 éve

Maradjunk egy kicsit még Nicaraguánál és a politikánál. A 19. század végén kezdték építeni a Panama-csatornát, 200 évvel azután, hogy ez először szóba került. Persze azt is sokkal értelmesebb lett volna Nicaraguában építeni, ahogyan azt korábban is gondolták, no de a politikai helyzet azt soha nem engedte meg. A spanyolok, majd később az amerikaiak 200 éven át ígérték a Nicaragua-csatorna megépítését, s mivel a pénz hozzá mindig a túloldalon volt, a politikusok mindig úgy helyezkedtek, hogy közel maradjanak az ígérgetőkhöz. Mindez a Panama-csatorna megépüléséig tartotta a lelket az ország vezetőiben, de mivel a beruházás elmaradt, mindenki egymásnak esett. Azóta sincs Nicaragua-csatorna. Most az oroszok ígérnek fűt-fát. Már értem, miért nem találkoztam soha egyetlen Ortega szavazóval Nicaraguában... 

3) Vasút és metróépítészet Közép-Amerikában

Ha az imént csatornát építettünk, akkor építsünk vasutat és metrót. Nos, Közép-Amerikában egyik sincsen. Illetve van 3 darab vasútvonal, de ezek közül csak az egyik működik. A guatemalai és a Costa Rica-i vonalat évtizedekkel ezelőtt bezárták, mikor a banánexport csökkenni kezdett. Az egyetlen működő tehervasútvonal a Panama-csatorna mellett halad. Utasokat nem szállít. Metró? Ne viccelj!

4) Kreszkönyv

Mivel vasút az nincs, marad a közút. Azon meg vezetni kéne tudni. De ezek nem tudnak. Előzni csak beláthatatlan kanyarban lehet. Jogos, annak van sportértéke. Útfelfestés az nincs. Közlekedési lámpa se sűrűn. Visszapillantó ismeretlen, viszont ha a duda nem működik, nem mész át a műszakin. Ami egyébként kamu, ezekben az országokban nincs műszaki. Ahogyan jobbkéz-szabály sincs. Egyetlen szabály van csupán: a busznak és a kamionnak mindig elsőbbsége van. Ha nem adod meg, meghalsz.

5) A 100 legjobb Gallo Pinto

Ezt loptam. Bakos "Photonauta" Gábor barátom ötlete, aki több alkalommal utazott velem Közép-Amerikában. Magyarázatként álljon itt, hogy a gallo pinto nem más, mint rizses bab. Vagy babos rizs. Esetleg rizs babbal. Erre Nicaraguában és Costa Ricában nagyon büszkék. És vitáznak rajta, kinek a találmánya. Igazából tök mindegy, szerintünk okádék mind...

 

6) A guatemalai fürdőruha divat 2011

Ha jártál tenger- vagy tóparton Guatemalában, akkor tudod, hogy fürdőruhát senki nem visel. 12 év alatt pucéran fürdőznek, afölött hosszú gatyában és pulcsiban. Jobb is így mindenkinek. A pedofilok ezzel simán jól járnak, a normál érzelműek, mint én, pedig azzal, hogy nem kell a guatemalai szépségeket bikiniben látnom. Mert bomba alakjuk van!

 

7) A Belize-i futballsztárok

Van olyan, hogy Arany Kupa. Ez olyasmi, mint az Európa Bajnokság. Ilyenkor Közép-Amerika válogatottjai csapnak össze. Egyszer volt szerencsém végigkövetni az egész tornát. Frenetikus volt, mondhatom. A kedvencem Belize volt. Mintha "blasz négyes" csapatot néztem volna. Szaladgáltak, mint pók a falon. A stadionban kb. 50-en voltak. 6:0-ra kaptak ki a nagyon acélos Panamától...

8) A Nica-Tico barátság

Nicaragua és Costa Rica népei jobban utálják egymást, mint minket a szlovákok. Oké, a szlovák gyűlölet csak sztereotípia, de ezek valóban rosszul vannak egymástól. Persze az utcán sétálva nem tudják egymásról megállapítani ki nica és ki tico, de ha kiderül, megy a köpködés. Costa Rica a gazdag, Amerikát majmoló mintaállam, Nicaragua a toplák, kommunista csóringer. Közel 1 millió nica dolgozik Costa Ricában, fillérekért. Így is jobban keres, mint odahaza. Jogos, húzzanak haza. Bár ki fog WC-t pucolni a nagyképű ticók közül, azt nem tudom... 

9) A drogháborúk alkonya

Panama a 2., Guatemala a 3. legnagyobb drogtermelő a Földön. Csak Kolumbia előzi meg őket. Szertinted?

10) A latin szexművészet

Szegény lányok, most egy világ omlik bennetek össze. A latinok machók. Ahogy a legtöbb olyan női ismerősöm, akinek volt latin machóhoz szerencséje, mondja, a latin fickóknál nagyobb egoista nem kell az ágyban. Ha szereted a 2 perces szexet, akkor imádni fogod őket!

 

2011 nem a repülés éve. Januárban beharangozták a repülőjegyárak emelkedését, s hát valóban, napról napra drágul az utazás. Ami 2 éve még normális ár volt, az ma szuperakciós, s ha az ember nem elég figyelmes, csúnyán ott hagyhat 40-50 ezer forinttal többet a kelleténél. Eme írás remélem segít abban, hogy olcsón juss repülőjegyhez Közép-Amerikába.

1) Hogyan kezdd a keresést?


Mielőtt az ember belevág a repjegy keresésbe, nem árt, ha körbenéz egy kicsit az interneten. A kezdeti időkben több mint vicces volt a pelikan.hu féle globális keresőkkel próbálkozni, ma már azonban meglepően jó eredményeket kap az ember. A pelikan.hu persze messze nem az über alles, ha engem kérdeztek, nekem az orbitz.com vált be a legjobban. Amiket azonban globális keresőkben találsz, azok egy központi rendszer által vannak beárazva, s ebbe a rendszerbe akciók csak nagy ritkán kerülnek be.

2) Akciókutatás

A globális keresők többnyire jó irányt mutatnak a kereséshez. Nézd végig, milyen légitársaságokkal fogsz repülni, s utána irány az adott társaság honlapja. Szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne valamilyen akció. Ha szerencsés vagy, azonnal visszaköszön a nyitólapról. Ha rátaláltál, azért még ne örülj, mert a legalacsonyabb árat elég ritkán kapod meg. Ez függ a gép telítettségétől és az időponttól, ráadásul ha csapathoz vagy kötve, akkor a dátum nem túl rugalmas.


 

3) Budapest vagy Bécs? Esetleg London? 

3-4 éve szinte állandó jelleggel Bécsből indultunk. 50 ezer forintot spóroltunk repjegyenként, azonban ma már más a helyzet. A normál árú repjegyek általában olcsóbbak budapesti indulással, bár akciók olykor fellelhetők  Bécsből is, ezért a kereséskor figyelj az indulási helyszínre. Példaként hadd említsem meg, hogy pár hete 200 000 Ft-ért találtunk repjegyet Bogotába bécsi indulással Madridon át, míg budapesti indulással ugyanez a jegy 270 000 Ft volt...

Kereshetsz tengerentúli járatokra londoni, párizsi vagy amszterdami indulással. Fapadossal ezekbe a városokba kijutni könnyű, bár megvan a veszélye, hogy lekésed a csatlakozást, s akkor ugrott az egész buli.

4) Tudom, hogy melyik légitársaságokkal fogsz utazni!

Több éves tapasztalat, hogy Közép-Amerikába a legolcsóbb opció ha az Egyesült Államokban szállsz át. 2010-ig Continental vitte a prímet, volt olyan, hogy 175 000 Ft-ért repült a csapat Hondurasba. 2011-ben azonban módosultak az erőviszonyok, s belépett a latin piacra az American Airlines. Bár ők repülnek közvetlen Budapestről New Yorkba, érdekes módon olcsóbb, ha átszállsz Frankfurtban, Londonban vagy Amszterdamban. 2011-től a Continental árai a 300 000 Ft-ot súrolják, míg az American Airlines 230-240 000 Ft-ért röptet San Joséba vagy Guatemalavárosba.

Újabban az Alitaliának és partnereinek is feltűnnek a járatai Közép-Amerikában, bár ők csak Panamába és Costa Ricába hirdetnek utat, Milánó vagy Róma valamint Caracas átszállással. Árban felveszi a versenyt az American Airlines-szal, no de az Alitaliát olaszok üzemeltetik, ami azért - minden tiszteletem mellett - jelentősen csökkenti az utazási élményt.

Az akciók terén érdemes amúgy az Air Europát és az Ibériát figyelemmel követni. Mivel a latin térség erősen kötődik Spanyolorszghoz, ezért ez a két légitársaság gyakran hirdet akciókat, főként Panamába és Costa Ricába.

5) Rengeteg plusz költség

Tegyük fel, találsz egy akciós repjegyet 20 000 Ft-tal a normál ár alatt. A kérdés az, hogy megéri-e? Légy körültekintő, az akciós jegyek többsége komoly várakozási időkkel számol, ne adj Isten éjszakázásokkal. Többször jártunk úgy, hogy USA-ban kellett éjszakáznunk, s ha valaki nem bírja a reptéren fetrengést, akkor a megspórolt 20 ezrét azonnal költheti taxira és szállodára.

Ha nem is kell megaludnod, csak napközben várakoznod 6-8 órát, akkor is lesznek plusz költségeid. Enni és inni fogsz a repülőtéren, s arról ugye nem kell mesélni, hogy mennyibe kerül egy pizza a tranzitban. Két 6-8 órás várakozás szó szerint megeszi a spórolt pénzedet, úgyhogy ésszel!

Persze, ha az embernek van 6-8 óra várakozási ideje, akkor inkább kimegy várost nézni, igaz? Miért ne költené el a reptéri pizzapénzt taxira és egy belvárosi olcsóbb kajáldára, meg néhány múzeum belépőre? Ez idáig rendben is van, de a legtöbb latin-amerikai ország, ha elhagyod a tranzitot, reptéri adót számol fel. Vannak országok akik e tekintetben igen pofátlanok, pl. Hondurasban 34 US$, Venezuelában 36 US$ az adó.

Ha USA-n keresztül utazol, számolj rá a repjegyre egy 15 US$-os belépési díjat. Miután eltörölték a vízumkötelezettséget, azóta van egy ún. ESTA-szám. Ez egy internetes kérdőív, amit köteles vagy kitölteni az indulás előtt. Ezt sajnos megúszni nem lehet.   

Ha Bécsből találsz olcsón járatot, s mondjuk nem Sopronban laksz, akkor lesz buszköltséged Budapestre. Az Orangewaysszel 5000 forintból oda-vissza megúszod a bécsi kiruccanást.



Ha tehát akcióra lelsz, légy elővigyázatos. Nem biztos, hogy az olcsóbb a jobb. Én azt mondom, ha egy repjegy 40 000 Ft-tal olcsóbb a normál árnál (ez elég ritka), akkor gondolkodás nélkül csapj le rá. Ha a különbség ennél kisebb, akkor nyálazd végig az esetleges plusz kiadásokat.

Nem is értem miért nem született eddig bejegyzés a közép-amerikai dzsungeltúrákról, miközben ezeket szeretjük a legjobban. Talán azért, mert ezek a legnehezebben eladható túrák. Hogy miért? Valamiért zsigerből van az emberben valami irtózás a pókokkal és kígyókkal szemben, ezért - bár vonzza az embert - tart tőle mindenki. Szerencsére mindig van egy-két vaddisznó, akik legyőzve a félelmüket olyan ösvényekre merészkednek, amiken azelőtt fehér ember még nem sétált. Nos, íme az ilyen emberek Top10-es listája! Vigyázz, ez a lista olyan helyszíneket tartalmaz, ahová magyarországi túraszervezők nem visznek csapatokat!


10) DOS PILAS TREK (GUATEMALA)

Ha valaki guatemalai dzsungeltúráról mesél, akkor tuti El Mirador fog kicsúszni a száján (nekünk is amúgy, lásd lejjebb). De ha Guatemala, akkor van sok más lehetőség arra, hogy elvesszünk az esőerdők mélyén. Az egyik ilyen a Dos Pilas Trek. Aguateca romvárosából egy kanyonon keresztül indul az ösvény, ami 13 kilométer múlva ér Dos Pilasba, abba az egykori maja városba, ami évekig uralta magát Tikalt is. Turista egy szál se, csak a régészek használják ezeket az ösvényeket. Fő attrakció a több száz majomcsalád az út mentén...

9) INDIO-MAÍZ (NICARAGUA)

Az Indio-Maíz Biológia Rezervátumról nem sokan tudnak szerte a világban. Elárulom, Nicaraguában is nehéz olyat találni, akinek bármi infója lenne erről a vidékről. 2009-ben volt szerencsénk kicsit közelebbről is megismerkedni ezzel a nagyszerű vidékkel, amit általában Costa Ricában Tortugueróval szoktunk összekötni. A Rio San Juan északi partvidéke vad és ismeretlen esőerdőknek ad otthont, ahol gyakrabban futsz össze tapírral, mint emberrel. Ha mégis emberrel futnál össze, annál tuti lesz egy elejtett tapír. Folyókon éri el az ember az esőerdők mélyét, ahol ismeretlen romok és petroglifek várnak a kalandorra. Ez az a vidék, ahol garantáltan 0% az esélyed arra, hogy turistába botolj... 

8) LA AMISTAD TREK (PANAMA)

A La Amistad Costa Rica és Panama határán fekszik. Az első olyan nemzeti park Közép-Amerikában, ami két országot ölel fel. Ez az a vidék, aminek ösvényei inkább csak Panamában járhatók, igaz, azok közül csak a Quetzal-ösvény és a Barú-vulkán ismert. Van azonban egy járatlan csapás a Quetzal-ösvény végénél, ami átvágva a 2350 méter magas Cilinderen elindul Bocas del Toro felé. A 60 kilométeres túra Punta Róbalónál éri el a Karib-tengert, ahonnan Bocas legszebb és legkevésbé ismert fehér homokos öblei érhetőek el...

7) CORCOVADO (COSTA RICA)

Listánkon az egyetlen olyan túraútvonal a Corcovado, amit millió ember teljesített korábban. Dél-Costa Ricában vagyunk, az  Osa-félszigeten, a panamai határtól egy köpésre. Corcovadón egy sajátos, elzárt ökoszisztéma alakult ki, mivel a környező erdőket a ticók az évszázadok alatt leirtották, s így temérdek állat zsúfolódott be egy 42 000 hektáros esőerdőbe. Ez az a hely, ahol nem ritka tapírt látni a Csendes-óceán partján bandukolni, vagy lajhárokat a faágakon csimpaszkodni. Az egyetlen negatívuma a helynek a turistahordák sokasága...

6) CERRO PIRRE (PANAMA)

Dariénben járunk, az egyik nagy kedvencünknél. A kolumbiai határon fekvő nemzeti parkban túrázni nem életbiztosítás, mivel erős a gerilla jelenlét. Ettől függetlenül egyes részei Dariénnek biztonsággal vállalhatók, s ezek közül az egyik legnagyszerűbb a Cerro Pirre 1200 méteres csúcsa. A legizgalmasabb az, ha Llano Bonitóból vágsz neki az erdőnek s kapaszkodsz fel 2 nap alatt a csúcsra, majd onnan leereszkedsz Canába, egy régi aranybányáiról híres völgybe. Ma a madarászok imádott helyszíne ez, mivel több mint 1000 fajta madár figyelhető meg itt (ilyenből a világon mindössze 2 másik hely van), többek között a Föld egyik legritkább madara, az aranyfejű quetzal. A túra minimum 5 napos, úgyhogy fel kell kötni a gatyát. Ja, turista itt is zéró!

5) PICO DAMA (HONDURAS)

A Rio Platánónál járunk, La Mosquitia szívében. Ez az egyetlen vidéke a Moszkító-partnak, amiről a turistáknak van fogalma, mivel van összesen 1 db. hondurasi túraszervező, aki ide és csak ide szervez túrákat. A Pico Dama túra egy csodás 5 órás csónakút után indul, s oda-vissza 3 napig tart. A hegy formája mesés, a túra maga pedig igen csak emlékezetes. Folyókon kelsz át, s machetével vágsz ösvényt magadnak. Függőágyban éjszakázol, s bejucóból italozol. A kilátás a csúcsról mesés!

4) EL MIRADOR ALTERNATÍV TÚRA (GUATEMALA)

El Mirador 1999-ben nyitotta meg kapuit a turisták előtt. Két módon érhette el az ember. Helikopterrel vagy gyalogosan. Ez utóbbi sokáig a dzsungeltúrák non-plus-ultrájává tette El Miradort, azonban az elmúlt 2-3 évben sok minden változott. Amíg 2005-ben 63 kilométert kellett lesétálni olykor derékig érő vízben, úgy mára az eredeti ösvény 41 kilométeresre csökkent, és már-már sztrádává vált. Minden második nap indul túra a legnagyobb maja romvároshoz, azonban ha van benned mersz és vállalod azokat a kalandokat, amiket mi vállaltunk 6 éve, akkor irány Uaxactún. Uaxactúntól kb. 70 kilométerre fekszik El Mirador, s az ösvény egy ősi Sacbé mentén halad. Machete és felkészültség nélkül egy rémálom lehet az út, de ha egy picit is ismered az esőerdők világát és bevállalós vagy, életed legszebb dzsungeltúrája lehet...

3) BOSAWÁS (NICARAGUA)

Soha nem hallottál a Bosawásról? Mi sem sokáig. Pedig a Bosawás Nicaragua legnagyobb nemzeti parkja. Ja, hogy megközelíteni szinte képtelenség? Az egy dolog. Azért szeretjük annyira. A Rio Cocótól délre húzódó esőerdők máig érintetlenek, csupán néhány apró indiántörzs lakja őket, akikhez bejutni szinte képtelenség, mivel a belépési vám kicsit magas (1000 US$/fő). No persze alkudni lehet. Vízesések, csodás folyók és rengeteg állat vár az emberre a Bosawásban. Csak bírd ki a 20 órás csirkebuszozást a világ végén... 

2) COLÓN-HEGYSÉG (HONDURAS)

Igen nagy kedvencünk. Már csak azért is, mert csak mi szervezünk ide túrákat. De ezen túlmutat az a tény, hogy a Colón-hegység nagyobbik felét máig nem térképezték fel. Minden évben találunk egy olyan barlangot, amit csak az indiánok ismernek. A Colón-hegység a tawahka indiánok lakhelye a Rio Patuca déli partján. 8-900 méteres csúcsaival misztikussá varázsolja a környező esőerdőket. ÖSvények nincsenek, azokat te alakítod ki machetéddel. Azt eszel, amit halászol vagy vadászol magadnak. A vizet pedig bejucóból nyered ki. A Colón-hegységben menetelni inkább expedíció, mint dzsungeltúra, mivel minden lépés újdonság...

1) DARIÉN GAP ÁTKELÉS (PANAMA-KOLUMBIA)

A Darién Gap átkelés egy álom. Annak persze, aki szeret ilyenekről álmodni. Mi szeretünk. A Rio Balsas mentén indulsz útnak, hogy 4-5 napos gyaloglás után elérd az első kolumbiai indián falut. Már ha eljutsz egyáltalán oda, mivel ezt a vidéket a FARC tartja kezében. A Lonely Planethez hasonló útikönyvek azt írják, hogy 99%, hogy nem jutsz ki élve. Mi azt mondjuk, 99%, hogy igen. Ha tudod mit csinálsz és mire vállalkozol. S ha nincs benned félsz gyilkosokkal megosztani a vacsorádat. Amit pedig nyújt? Érintetlen esőerdőket, ultimate survival feelinget, izgalmat és hírnevet. Az utolsó nem indiánról, aki átkelt a határon, a NatGeo forgatott filmet... 

EndiMirador 2011.03.21. 12:11

Wan Pipel

Wan Pipel - ezzel a két szóval Suriname minden szegletében találkozhatsz. Nem, nem elírás. Ez egy filmcím, ami az első és egyben utolsó Suriname-i filmsiker volt (értsd: Hollandiában is vetítették). A Wan Pipel emberekről szól, Suriname-i emberekről.

Suriname-mal kapcsolatban mindenkinek ambivalensek az érzései. Egyszer elragadó, máskor szörnyű, olykor hihetetlenül egyszerű, aztán érthetetlenül komplikált és lassú. Az ország ezeket a jelzőket annak köszönheti, hogy lakossága roppant összetett és sokszínű. Minden kultúra belevitte az országba a maga jellegzetességeit.

Suriname 164 000 km2 területű (majdnem kétszerese Magyarországnak), lakossága azonban nem éri el a fél milliót, annak többsége Paramaribóban és környékén él. Az ország majd 90%-át érintetlen esőerdő borítja. Őslakói, az amerindiánok élnek itt, de alig vannak pár tízezren, s megközelítésük egyedül utazóként szinte lehetetlen. A partvidék ennél sokkal összetettebb etnikailag. Indánoknak nyoma sincsen, többségben feketék lakják, de nagy számban vannak kínaiak és jávai indonézek is, valamint visszamaradt holland telepesek. Ennek a sokszínűségnek hála Suriname a Föld leginkább multikulti országa.

Bár a holland a hivatalos nyelv, s az indiánokon kívül mindenki beszéli is, az utca nyelve a sanatongo. Ez a nyelv afrikai dialektusok keveredéséből alakult ki, teletűzdelve hindi és indonéz eredetű, olykor angol és portugál szavakkal. Nem csak bőrszínben és nyelvben kevert nép a Suriname-i, de vallásilag is igen sokszínű. A többség katolikus és református, de nagy számban élnek itt hinduk, muszlimok és zsidók is. Ez utóbbi két vallás szembenállása mindenhol viszályt szül a világban. Kivéve itt. Hogy értsd, Suriname annyira békés és elfogadó ország, hogy a dzsámi és a zsinagóga telekszomszédok.

Ételeik is izgalmas keveredést mutatnak, bár többnyire az indonéz és a kínai konyha keveredik, egy jó nagy holland beütéssel. Mindez azt jelenti, hogy kínai risztésztákhoz indonéz csípős szárnyasok és holland édes szószok párosulnak. Olykor ezt az egészet berakják egy kenyérbe, hogy európainak hasson. Lehet szeretni és nem szeretni, de Peru és Bolívia után messze itt ettem a legjobb kajákat szerte Latin-Amerikában.

Már ha Suriname-ot lehet Latin-Amerikának nevezni. A rumon kívül igen kevés dolog emlékeztet a latinokra, sokkal inkább tartoznak a karibi térséghez. Ez a focijukon is látszik, mivel mindig is a CONACAF zónában selejteztek a világbajnokságért... teljesen esélytelenül. Az esetek többségében még az előselejtezők során kiesnek Grenadával vagy Anguillával szemben. Persze mi mást várhatna az ember egy olyan országban, ahol az elsőosztályú meccseken mezítláb rúgják a bőrt a fiatalok.

Clarence Seedorf (igen, Guilit, Rijkard, Winter, Davids és tulajdonképpen a mindenkori fél holland válogatott mellett ő is Suriname-i gyerek) volt az, aki megelégelte a bénázást, s néhány éve a fővárostól 30 kilométerre az őserdő szélén futballakadémiát alapított. Errefelé azt mondják, 10 év és Suriname bekerülhet az elitbe, a világbajnokságok örökös tagja lesz. Nem lesz nehéz dolguk, mivel Mexikó és USA mellett soha nem volt ütőképes focicsapat a térségben. A baj csak az, hogy a labdarúgók Seedorf támogatását egyelőre inkább elisszák.

No nem mintha sokat beszélnének amúgy a labdarúgásról. Sőt, úgy amúgy egyáltalán nem beszélnek semmiről. Ülnek a folyóparton, s merednek maguk elé. Várnak. Hogy mire, azt az ördög tudja. A munkaidő hivatalosan 7-től 3-ig tart, de a bankok kivételével mindenki 9-re jár dolgozni és 1 órakor indul haza. Igaz, ami igaz, tényleg nincs miért kapkodni ebben az országban. Elvannak ők a holland turistákból, akik pengetik a lét rendesen.

Hátizsákosként utazni tulajdonképpen lehetetlen. Infrastruktúra nincs. Ez azt jelenti, hogy az országnak írd és mondd három, azaz három közútja van. Az egyik Francia Guyanát köti össze Guyanával, a másik a reptérre megy, a harmadik pedig 150 kilométert délre, Pokigronba, a Suriname-folyóhoz. Ez utóbbin autók elvétve akadnak, busz pedig tulajdonképpen nem is létezik (a másik kettőn legalább napi 2 kisbusz furikázik). Mivel mindenki ül és vár, ezért utazni nem lehet. Iránytaxikkal utazhat az ember piszok drágán, bérelhet csónakot 800 euróért egy napra vagy várhat egy Cessnára, míg másik két ember csatlakozik hozzá, hogy pár száz euróért eljusson bárhová. Egy szó, mint száz, Suriname nem a hátizsákosok álma.



Független utazóként napokat várhatsz, mire összefutsz egy turistával, azt a tévképzetet kialakítva magadban, hogy Suriname-ba nem érdemes jönni és nem is jön senki. Ez addig tart, amíg rá nem jössz, hogy a nyugdíjas holland turisták euró ezreket hagynak itt helyi utazásszervezőknél, akik privát buszaikkal és repülőikkel furikázzák őket. A legnagyobb felismerés azonban éjfél után következik be. Ekkor elevenedik meg Paramaribo. Holland fiatalok ezrei lepik el az utcákat, mert ilyenkor elviselhető a klíma, s mert ilyenkor érnek rá. A legtöbb holland ápolónak, orvosnak, gyógyszerésznek és mérnöknek készülő első éves egyetemistának kötelező a külföldi gyakorlat, amit volt gyarmatterületeken kell elkövetniük. Így választhatnak India, Aruba és Suriname között. Indiát a többség kerüli, Arubán drága az élet, így a többség, ha teheti, Suriname-ot választja.

Amerindiánok, feketék, maroon pigmeusok, indonézek, kínaiak, hollandok, s ki tudja még kifélék... mind wan pipel, azaz egy emberek...

Évek óta utazom, főként Közép-Amerikában, s azt látom, hogy az utazási morál napról-napra változik. Mikor 5 éve elkezdtem Közép-Amerikába túrákat szervezni, Magyarországon a hátizsákos turizmus igen csak gyerekcipőben járt. Ha az európai példát néztem, meg voltam nyugodva, mivel első útjaimon rengeteg holland, német, belga és francia utazóval találkoztam. Bíztam benne, hogy lassan a magyarok is útrakelnek, főleg azért, mert néhány cseh és lengyel kalandorral már találkoztam utazásaim során.

2011 van, s magyar utazó alig akad a vidéken. Az elmúlt 5 évben két kezemen meg tudom számolni, hány olyan magyarral találkoztam Latin-Amerikában, akiket nem én kalauzoltam. Sajnos a vidék máig felfedezetlen a magyar kalandorok táborában, pedig az országok rohamléptékben fejlődnek, s ezzel együtt változnak. A hátizsákos turizmus 5 év alatt teljesen átalakult...

1) A hátizsákos utazó, mint kalandor

Az 1990-es évek közepétől jelentek meg azok a fiatalok, akik egy szál hátizsákkal nekivágtak Latin-Amerikának. Nehézkes és körülményes volt az utazás, mivel az úthálózat rossz, a közlekedés pedig kiszámíthatatlan volt. Minden országhatáron vízumért kellett sorban állni, már ha egyáltalán azt az ember a határon megkaphatta. Szállások terén is hiány volt, ezért a legtöbb utazó sátorral vagy függőággyal a zsákjában utazott, gyakran stoppolt. Beszélte a nyelvet, mivel az angollal nem ment semmire, egy-két országot - mint Belize - leszámítva. Mivel az utazás lassú volt, ezért ezek a kalandorok hónapokon, olykor éveken át járták az országokat, sokszor önkénteskedtek az ingyen szállásért és kajáért. Ez az időszak kb. 2005-ig tartott, akkor indultak be az országok, talán Costa Rica példáján felbuzdulva, akik elsőként emelkedtek ki a régióból, főként amerikai nyugdíjas csoportok fogadásának köszönhetően.

2) A hátizsákos utazó, mint turista

2005-től, mikor a közép-amerikai országok többségében megkezdődött az infrastruktúra kiépítése (pl. Guatemalában befejezték a Pánamerikai autóút aszfaltozását), egyre több volt hátizsákos kalandor lehetőséget látott abban, hogy szervezett keretek között megmutassa azt az otthoniaknak. Apró szervezőcégek alakultak, amik az internet segítségével mindenkinek elérhetővé tették Közép-Amerikát. Egyre több és több ad hoc szerveződő utazótársaság jelent meg az országokban, ezzel felhívva a figyelmét a helyi kormányoknak, hogy a turizmust fejleszteni kell. Hostelek épültek, ösvényeket tisztítottak meg, expressz buszokat indítottak, s eltörölték a vízumot. Megkönnyítette nem csak a korábbi hátizsákos kalandorok helyzetét, hanem teret adtak a túraszervező cégeknek, akik levették a szervezés terhét a független utazókról. Az utazási idő lecsökkent 2-3 hónapra, az utazók ez idő tájt átrohantak az országok nevezetességein, a kaland kezdett háttérbe szorulni.

3) A hátizsákos utazó, mint koppintó

Az internet és a túrakönyvek bővülő kínálatának segítségével egyre többen kaptak kedvet ahhoz, hogy belekóstoljanak a közép-amerikai országokba. A rengeteg infó felbátorította az embereket, s már nem volt annyira fontos, hogy a nyelvet beszéljék. Sokan túraszervező cégek honlapjáról vett túraterveket koppintottak le, s azok mentén indultak el. És működött, mert a túraszervezők többsége nem vállalt kockázatott, csupán a főbb nevezetességekre koncentrált, amiket könnyű volt másolni akár nyelvtudás nélkül is. Így jelentek meg az első 2-3 hétre érkező hátizsákosok Közép-Amerikába.

 

4) A hátizsákos utazó, mint diszkópatkány

Mivel egyre több és több hátizsákos érkezett a térségbe, ezért több és több vállalkozó látott abban lehetőséget az elmúlt 2 évben, hogy hostelt nyisson, expressz buszokat indítson, helyben teljes utazási csomagokat ajánljon. A hostelek között verseny kezdődött. Mikor az ember megérkezik busszal a pályaudvarra, szálláskínálók hada kezdi ráncigálni, hogy elvigye őt a hostelébe. Az elmúlt 1 évben egyre többen és többen azonban kész hostel tervvel érkeznek, ami annyit tesz, hogy a híres és hírhedt ún. "parti hosteleket" keresik fel. Ez főként amerikai, de újabban holland és német fiatalokra is jellemző utazási szokás. A parti hostelek nem olcsók, viszont állandó a pörgés, lehet szeszt vásárolni, s a súlyosabb helyeken tulajdonképpen féllegálisan drogot is, mivel a rendőrség ezeken a helyeken nem tart razziát. Az ilyen 2 hetes utazások alatt nem az számít, hogy lássa az ember a nevezetességeket (az autentikáról már nem is beszélve), hanem az, hogy végigjárja a neves mulató fogadókat. Ebben a közegben a spanyolra már végképp nincs szükség, mivel még a horror áron működő ún. "gringó járatok" sofőrjei is beszélnek angolul.

 

Hová vezet mindez? Ki tudja? Én megmaradok a kalandor kategóriában...

Majdnem napra pontosan 1 éve írtam bejegyzést arról, hogy az oroszok dollár milliárdokkal támogatják a nicaraguai kormányt azért, hogy megépüljön egy új, az oroszoknak 5 éven át szabadon használható csatorna a Rio San Juan mentén.

Most pedig 1 hete az olvasható a sajtóban, hogy egy nicaraguai katonai alakulat "véletlenül" elfoglalt egy Costa Rica-i szigetet a folyó deltájában. A reakció nem az lett, amire ilyenkor gondolna az ember, azaz hogy bocsánatot kérnek és kivonulnak, hanem a mezei halandónak értelmezhetetlen módon tábort vertek, kitűzték a nicaraguai zászlót, s most is ott állomásoznak. Costa Rica több mint 20 éve leszerelte teljes hadseregét, ezért jobb híjján rendőrökből verbuvált civilhadsereget hozott létre, s azokat Barra Coloradóba vezényelte, hogy ha kell, lépjenek közbe.

 

Isla Calero, a Rio San Juan deltájának két ága közé beszorult esőerdővel borított nem is oly apró sziget, amiről a vita folyik, régóta piszkálja a nicák csőrét. Kb. 150 éve, mikor a közép-amerikai országok függetlenedtek, a Rio San Juant teljes egészében Nicaraguának ítélték oda, a kijelölt határ tehát a Costa Rica-i partvonalon van, a folyót gazdaságilag kizárólag Nicaragua hasznosíthatja. A megállapodásban bár az szerepel, hogy a folyó 100%-ban az északi ország fennhatósága alá tartozik, az Isla Calero mégis minden térképen Costa Ricához van csatolva. A nicák az elmúlt 150 évben többször jelezték, hogy a sziget elvileg az övék, de eddig nem kaptak jogorvoslatot.

Persze az mindenkinek világos, hogy nem a véletlen műve a mostani területfoglalás, hiszen jövőre kezdenék a csatorna építését, ami összekötné az Atlanti- és a Csendes-óceánt. A kérdés az, a nicaraguaiaknak valóban szükségük van-e a szigetre ahhoz, hogy a csatorna megépüljön. Földrajzilag elvileg nem, hiszen ha nincs a birtokukban a sziget, csak 2 kilométerrel kell hosszabbra építeni a csatornát, ami egy ekkora projektnél már nem oszt, nem szoroz. Ennek ellenére a tábort verő katonák az itteni hírek szerint megkezdték a folyó kotrását, amolyan jó latin módjára, tulajdonképpen két kézzel.

 

Costa Rica elnöke felszólította a nicaraguai elnököt, Daniel Ortegát, hogy foglaljon állást a területfoglalás ügyében, illetve jelenjen meg a szigeten, azonban a nicaraguai elnök ettől elzárkózott, s azzal védekezik a Tico Times szerint, hogy az egészben az USA keze van, amiben Costa Rica nagyon jó partner. A Tortugueróban dolgozó nicaraguaiak egytől-egyig azt mondják, megvettek néhány tucat katonát azért, hogy Nicaraguát rossz színben tüntessék fel a világ előtt, mert a nyugati világnak nem érdeke egy orosz csatorna Közép-Amerikában.

A nicák bár provokációnak tartják az egészet, mégis háborúra készülnek. No nem a hadsereggel nem rendelkező Costa Ricával, hanem az USA-val. Természetesen orosz pénzen...

Őrületes marhaság egy utazó blogban arról írni, hova ne menj. Fájdalom, de Közép-Amerikában is vannak olyan helyek, amiket szívünk szerint eltörölnénk a Föld felszínéről, vagy ha nem is gondolkozunk róla ilyen szélsőségesen, de amint betesszük a lábunkat, érezzük, jobb lenne abban a pillanatban venni a nyúlcipőt. Olyan is van, hogy egy helyszínt a túrakönyvek az égbe magasztalnak, s jó turistaként odaérve az ember nagyokat fanyalog. Lássuk Közép-Amerika Top10 'na hova ne' listáját...

 

10) Chichén Itza (Mexikó)

A világ 7 új csodájának az egyike, a leghíresebb és sokak által legszebbnek tartott maja romváros. Oké, ha nem jártál még Palenquében, Yaxchilánban, Tikalban vagy Yaxhában, akkor Chichén Itza tényleg nagy élmény lehet, már ha kibírod a romváros bejáratánál az 1 órás várakozást ahhoz, hogy egyáltalán bejuss. Utána csordaszellemben járod végig a romokat, amik között a jó mexikóiak szinte minden élővilágot lepusztítottak, így jó esetben 42 fokban és tűzőnapon teszed mindezt. Ha voltál már Chichén Itzában és el voltál tőle ájulva, akkor irány az előbb említett maja romok bármelyike, s megérted, miért is került fel ez a város a listára.

9) Quetzaltenango (Guatemala)

Ha kinyitsz egy LP-t vagy Rough Guide-ot, Xelát, ahogy a helyiek Quetzaltenangót hívják, Guatemala bulivárosának nevezik, ahol a gringó jól érzi majd magát. Bár vagy fél tucatszor jártam már itt, én soha nem értettem miről beszélnek az útikönyvek. Az ajánlott bárok, mulatók mind üresek. Ami nagyon megy, azok a spanyol nyelvtanfolyamok, csak hogy a diákoknak a legkevésbé sem futja arra, hogy minden nap a gringó bárokban üljenek. Látnivaló amúgy nincs, úgyhogy tényleg nem értem miért tartják Xelát annyira bulivárosnak. 

8) San Juan del Sur (Nicaragua)

Egy újabb túlmisztifikált valami. San Juan del Sur a nicaraguai nyaralók álomdesztinációja, a szörfösök paradicsoma. Először is iszonyatosan drága, bőven Costa Rica-i árak vannak, ami egy Nicaraguához szocializálódott utazónak könnyen kiveri a biztosítékot. Az emberek nem kedvesek. 10 éve mindenki a turizmusból él, fiatal gringócsordák portyáznak esténként az utcákon, hangoskodnak, részegen tivornyáznak, ami miatt a helyi népek ellenségesen állnak fel az amúgy egyszerű utazóval szemben is. Bár Nicaraguában mindenki San Juan del Surról beszél, én inkább menekültem ebből az "édenkertből".

7) Orosí-völgy (Costa Rica)

San Josétól alig 30 kilométerre keletre fekszik a csodás szépségű Orosí-völgy. Napokon át kerestem a választ, vajon mitől is meseszép ez a táj. Aztán rájöttem: semmitől. Tökéletes kirándulóhely azoknak, akik ki akarnak szakadni a szmogos San Joséból, de ez olyan, mintha Budapesten szuperlatívuszokban beszélnénk a Hajógyári szigetről. A Tapantí Nemzeti Park egy-két turistaösvényét leszámítva maga a völgy nem nagy szám, de ha üzletí úton vagy San Joséban, akkor a Poás mellett esetleg érdemes lehet eltekinteni ide, de ha pár hét nyaralásról van szó, akkor inkább hagyd ki.

6) Livingston (Guatemala)

Livingston a guatemalai garifúnák városa. Hihetetlenül sokszínű kultúra, nagyszerű tengeri étkek, fantasztikus illatok és hangulatos reggae bárok mindenhol... írja az útikönyv. A sokszínű kultúra egy magára semmit sem adó nincstelen és koszos fekete közösség, ahová a turisták többsége be sem meri tenni a lábát, mert rosszabb a közbiztonság, mint Rióban. Egy-két magáról megfeledkezett hippi kóvályog csak az utcán, hogy felhajtsa a legolcsóbb dílert. A bárok este 8-kor bezárnak, ha kinyitnak egyáltalán, s inkább hasonlítanak halász kocsmára, sem mint mulatóra. Mindent összevetve Livingston egy unalmas kikötőváros, ahol egy éjszakánál többet nem éri meg tölteni.

5) Cancún (Mexikó)

5 csillagos szállodák, gyönyörű tengerpart és luxus. Ahol ez van, ott méregdrága minden, hatalmas a mocsok és pofátlanok az emberek. Ha nem akarsz vagy nem tudsz napi 5-600 dollárt elkölteni, akkor Cancúnból te is csak ezt fogod látni. Sokkal jobban jársz, ha 100 kilométerre délre, Tulum felé veszed az irányt, sem mint itt lopd a napot.

4) Puerto Viejo de Talamanca (Costa Rica)

Egy újabb csodás karibi paradicsom. Egy újabb rongyrázós gringó tábor, ahol sikerült annyira összegányolni a tengerpartot, hogy az embernek nincs kedve lehúzni a bakancsot a lábáról. Drágaság, na az itt is van. Menj inkább Cahuitába, az még aránylag kifizethető, a part is szép.

3) Belmopan (Belize)

Belmopan a világ 8. csodája. 40 éve a Belize-i kormány egy hurrikán pusztítása után úgy döntött, hogy a parlamentet és a központi irányítást elviszi az állandó viharoktól sújtott Belize Cityből. Így került az új parlament egy 500 fős kis faluba, Belmopanba. Az alapból vicc, hogy ez a falu a karibi szélcsatornában van, tehát ha Belize Cityben hurrikán van, akkor Belmopanban is. A parlament egy hamisítatlan öntött beton kocka, ami 40 év után lassan teljesen szétrohad. A falu lakossága 5000 főre hízott, de Belmopan így is a Föld legkisebb fővárosa. Olyan, mintha nálunk mindent leköltöztetnének Tornanádaskára. 

2) Puerto Cabezas (Nicaragua)

Nagyon súlyos város. Nem turistalátványosság, az útikönyvek sem foglalkoznak vele érdemben. Egyszer sikerült idetévednem, s ott töltenem 2-3 éjszakát. Nem kívánom senkinek. A városnak olyan remek a hangulata, hogy nagyobb biztonságban éreztem magam a bordélyházban, a szobámban. Ráadásul megközelíteni is szinte lehetetlen, a csirkebusz Managuába 24 órán át megy.

1) Tegucigalpa (Honduras)

Honduras fővárosa az a hely, amit ténylegesen jobb lenne lenapalmozni. Már a repülőtere is egy vicc, ugyanis a föld legrövidebb nemzetközi leszállópályája itt van, az egész konstrukció barbár. Nem lehet leírni a landolás élményét. Tegucigalpa központja tulajdonképpen semmi, két kisebb templom és annyi. Comayagüela a folyó túlpartján pedig az a hely, ahol jobb nem behúzni a zipzárt a hátizsákon, mert úgyis nyitva találod. Tolvajok, banditák és koldusok városa ez. Közbiztonság zéró, látnivaló zéró, jobb menekülőre fogni. 

Veget ert a tobb mint 1 honapos indiai utazasunk, ugyhogy itt az ido, hogy szamot vessek az elmenyekrol, es hogy segitsek felkeszulni mindenkinek, aki ide vagyik, az itt varhato sokkra. Indiat barmely europai orszaghoz hasonlitani badarsag lenne, inkabb Kozep-Amerikaval probalnam versenyeztetni. India pozitivumai es negativumai kovetkeznek fobb kerdesek menten. Nem arulok el nagy titkot, hogy az utobbibol lesz tobb...

 

1) Utazas

Hala az angoloknak, India vasuthalozata remek. Tenyleg remek, minden kisebb telepules (ez Indiaban 200 000 fos varost jelent) elerheto vasuton. Az mas kerdes, hogy ezek a jo indiaiak teljesen fejetlenul mukodtetik mindezt. A vasuti kocsik az angolok kivonulasa ota nem lettek felujitva (kiveve a legkondis vagonokat), a vonatok ritkan jarnak, raadasul ujabban az a modi jarja, hogy a turistanak kizarolag a legalsobb osztalyra adnak el jegyet, ahova nem lehet felferni, majd miutan az felszall egy masik vagonba, jol megbuntetik helyben.

A kozuti kozlekedes sem teljesen rossz, az uthalozat aranylag jo, bar a varosokon belul az aszfalt pocsek, plane monszun idejen. A buszok nagyon tragyak, de sokszor gyorsabbak a vonatnal, plane, ha azon furtokben lognak a nepek. A legtobb problemat a tehenek okozzak, akik bent fekszenek a belso savban az autopalyan, es eszuk agaban sincs onnan elmozdulni. Olyat is lattunk, hogy egy kisbuszt bivalycsorda tolt le az utrol. :)

Amugy az indiai vezetesi moral katasztrofalis. Kozep-Amerikaban is erovezetes van, de ilyen kaoszt sehol nem tapasztaltunk. Elozekenysegnek nyoma sincs, meg akkor sem, ha latja a sofor, hogy ha elengedne a keresztbeallot, tan megszunne a dugo.

Mindent osszevetve India kozlekedese nem jobb Kozep-Amerika kozlekedesenel, mert bar az infrastruktura jobban kiepult, a vezetesi moral es a gyenge szinvonal miatt lehetetlen a haladas.

India = Kozep-Amerika

2) Szallas

Ragados viz folyik a zuhanybol. Mar ahol van zuhany. Mert a legtobb helyen furodhetsz vodorbol. Nem szamit az ar. Az 5 dollaros es a 30 dollaros szallas kozott nincs minosegi kulonbseg, csak annyi, hogy ez utobbinal vannak borravalot kunyizo hordarok. Az igenyesseg Indiaban ott kezdodik, hogy van TV 250 bollywoody csatornaval, valamint legkondi. Arra igeny meg a legmenobb hotelekben sincs, hogy kitakaritsanak. Fertotlenitot hirbol sem ismernek, ettol minden ragad. A furdoszobak sargak a ragacstol, a WC-k eldugulnak a vizkotol. WC papir sok helyen ismeretlen, marad a seggzuhany. Osszehasonlitva Kozep-Amerikaval, az indiai szallashelyzet pocsek, sokszor hanyingerkelto, es roppant idegesito, mert nem ritkan ott hagysz jo sok penzt, cserebe pedig csotanyt kapsz a parnadra, nem huzatot...

Kozep-Amerika > India

3) Kaja

Dal, kofta, paneer es a tobbiek. Ennel jobb vegakajat sehol nem kapsz. Keves helyen birtam eddig a husmentesseget, de Indiaban mukodott. Igaz, nagyon keves helyen van nem vegetarianus opcio, az is kimerul a csirkeben, esetleg birkaban. Pesze par het utan az ember beleun az izekbe, mert a fuszerektol mindennek kb. hasonlo az ize. Azonban osszehasonlitva a kozep-amerikai bab-rizs-tortilla orok harmassal, az indiai konyha tenyleg remek.

India > Kozep-Amerika

4) Termeszet

Na ebbol aztan tenyleg hiany van. Ezek a jo hinduk amit lehet, kiirtottak. A Delhi es Bombay kozotti kb. 2000 kilometeres szakaszon egy fia erdot nem talalsz. Ahol nem varos van, ott rizsfold. Ennel unalmasabb taj keves akad a Foldon. A Himalaja nagyszeru, de 3000 meterig ott sem maradt sok minden, ugyhogy termeszeti latnivalokban India messze elmarad Kozep-Amerikatol.

Kozep-Amerika > India

5) Higienia

Indiat es a higienia szot egy oldalon emliteni oximoron. Ez a szo ebben az orszagban teljesseggel ismeretlen. A szalloknal a takaritast elintezik egy vodor vizzel es egy ciroksepruvel, az utcan meg ez sincsen. Teljesen igenytelenek a kornyezetukre, mert bar az indianok is szemetelnek, de ott legalabb olykor osszehuzzak es elegetik a hulladekot. Itt megvarjak, mig elrohad minden. Ettol buzlik az osszes varos, amire ratesz meg egy lapattal az, hogy csatornaas sehol nincsen, igy a szennyviz az utcan hompolyog. Monszunkor a szennyt az eso bemossa a lakasokba. Es akkor a mindenhova odacsinalo szent tehenekrol meg nem beszeltunk...

Kozep-Amerika > India

6) Emberek

Nehez kulonbseget tenni kulturak es emberek kozott, mert mindenkinek mas a tapasztalata. Indiaban az elso benyomas, foleg ha Delhiben landolsz, nagyon rossz. A taxisok es a tuktukosok becsapnak, mindent osszehazudnak csak azert, hogy olyan helyre vihessenek, ahol jutalekot kapnak utanad. Az elso megdobbento elmeny utan aztan enyhul az ember, s rajon, az indiai emberek szemtol szemben nagyon kedvesek es segitokeszek. Olykor azonban tulsagosan is, ami sokakat idegesithet. A palyaudvarokon es a vasutallomasokon folyton megbamuljak az embert, amire Kozep-Amerikaban is van pelda, de ott ritkan tortenik meg olyan, hogy 200 szempar figyelje minden mozdulatodat.

Nem lopnak. Kozep-Amerikaval szemben sehol nem ereztuk azt, hogy barkinek is az ertekeinkre fajna a foga. Persze a nyomortelepeket kerultuk, de a koldusok sem lokdosodnek es matatnak az ember zsebeben. A tulekedes azonban roppant idegesito. Nincs sehol sem sorban allas, ne is probald kivarni, mig sorra kerulsz, mert ha europaikent akarsz viselkedni, soha nem jutsz vonatjegyhez vagy belepohoz a turistalatvanyossagokhoz. Tiszteletnek, elozekenysegnek semmi jele nincsen, ami sokaknal kicsaphatja a biztositekot.

India ugyan sokszinu, de messze nem olyan sokszinu, mint mondjuk Guatemala, Honduras vagy Panama, ezert nalunk egy picit nyugat fele dol a merleg nyelve.

Kozep-Amerika > India

7) Latnivalok

Radzsasztant, Gujaratot, Himachal Pradest, Haryanat es Punjabot sikerult bejarnunk keresztul-kasul. Az utikonyvek az elso haromrol szuperlativuszokban beszelnek, mi megsem kaptuk azt, amire vartunk. A hindu templomok mar elso alkalommal unalmasnak hatnak, ez nincs maskepp a buddhista szentelyekkel sem, s egy ido utan az osszes maharadzsa palota ugyanolyan. A fo problemat megsem ez jelenti, hanem az, hogy ket nevezetesseg kozott nagyon sokat kell utazni, s kozben nem tortenik semmi. Nagyok a tavolsagok, igy ha a latnivalok suruseget tekintjuk, India fenyevekre van Kozep-Amerika barmely orszagatol. Ehhez nagyban hozzajarul az is, hogy tenylegesen sehol nem hagytak egy talpalatnyi erdot sem, csupan egy-ket szafari parkot...

Kozep-Amerika > India


Mindent osszevetve India nem azt adta, amire szamitottunk, amire vartunk. Ha bele vangy bolondulva a maharadzsak koraba, akkor egy nyugat-indiai utazas megeri, de ha nem akarod az idegeidet tonkretenni, akkor nyulj melyen a penztarcadba. Berelj kocsit sajat soforrel es aludj minimum 50 dollarert ejszakankent. Mas kulonben a kozeg kozel zerora redukalja az utazas elmenyet...

6 komment

Címkék: india

Egyre tobben erdeklodnek El Mirador, a vilag legnagyobb (s talan legmagasabb) piramisiainak otthont ado maja romvaros irant. 5 eve jartam eloszor a romoknal, akkor, amikor meg csak alig nehany tucat kulfoldi vagott neki az embert probalo kalandnak. Azota sok minden valtozott az erdoben, no meg a romvarosban. Peldaul taborhelyeket alakitottak ki, hogy a turistaknak ne onmaguknak kelljen a fekhelyet kialakitaniuk, valamint leroviditettek es kitagitottak az osvenyt. Ettol fuggetlenul El Mirador maig rejt meglepeteseket, s ha ezeket szeretned elkerulni, jobb, ha gondosan felkeszulsz a turara...

 

1) Az idopont kivalasztasa

Ez talan a legfontosabb tenyezo, ugyanis El Mirador nem varja mindig tart karokkal a turazot. Guatemalaban az esos evszak majus kozepetol november kozepeig tart, a legsulyosabb idoszak szeptember kozepetol oktober vegeig tart, ez ugyanis nem csak esos evszak, hanem hurrikan szezon is egyben. Nekem volt szerencsem meg novemberben is belecsoppenni egyszer egy hurrikan csucskebe Guatemalaban, nem kivanom senkinek, utana napokig szogeltuk a tetot a hazon. Amugy 1998-ban a leghiresebb hurrikan, a Mitch is itt csapott le kozel 300 km/oras erejevel, ami kozel 20 000 aldozatot kovetelt a tersegben.

Jo baratom, Daniel, aki El Miradorban segedregeszkedik olykor, illetve a Mirador csapatoknak eloszeretettel segit tajekozodni az erdoben, egyszer oktoberben nekivagott a dzsungelnek ket cimborajaval. A tura alatt lecsapott rajuk a vihar, s a vege az lett, hogy ki kellett uszniuk a romvarosbol, mivel 4 meter magas viz lepte el az erdot. 2 nap es 2 ejjel tettek mindezt, tobb mint 50 ora alatt, megallas nelkul. Minden felszerelesuk odaveszett, kozel az eletuk is. Eppen ezert nem tudom elmagyarazni, hogy milyen fontos az, hogy akkor indulj neki El Miradornak, amikor az tart karokkal fogad. Akkor azonban meg se allj!

Ha szeretned tesztelni a kepessegeidet, akkor december es januar az optimalis, ugyanis ekkor meg eleg sarosak az osvenyek, jobban benovi oket a dzsindzsa, jol el lehet faradni. Ha nem akarod magadat teljesen kikesziteni, akkor februartol aprilisig turazz, bar ha teheted, inkabb alternativ osvenyeken tedd azt, mert kezd egyre tobb lenni a turista a klasszikus Carmelita-Tintal-Mirador szakaszon. 

 

2) Hogyan keszulj?

Erre nehez epeszu valaszt adni, ugyanis Magyarorszag, de valoszinuleg Europa hatarain belul nincs alkalmas terep arra, hogy teszteld magad, neked valo-e El Mirador. Egyszeruen bele kell vagni, es majd meglatod, hogy birod-e a klimat es a korulmenyeket. Felszereles igeny keves van, de az fontos, hogy legyen. Igy peldaul elengedhetetlen egy jo bakancs, lehetoleg olyan, ami szellozik es konnyebben kiszarad, tehat a zart borbakancs teljesseggel kizart.

A dzsungelturakon a legfontosabb a pihenes. Mivel az erdoben egyik percrol a masikra besotetedik, jobb, ha idoben felkotod a foggoagyadat. Az agy legyen zart textilanyag, ne pedig halos vagy muanyag, mert azok szetvagjak az ember hatat, valamint atcsipnek rajta a verszivok. Elengedhetetlen a szunyoghalo. Ezek specialis halok, amiket helyben a piacokon be lehet szerezni, a Magyarorszagon a turaboltokban kaphato verziok nem alkalmasak oserdei taborozasra. Ha az erdoben kinavsz ejszakazni, vigyel magaddal egy minimum 2x3 meteres muanyag vasznat, ami felfogja az esot. A nedves fuggoagynal rosszabb nincsen.

Nyari halozsak. Bar elalvas elott meg csorog majd rolad a viz, hajnalban lehet huvos ido, foleg decemberben es januarban, ezert kell valami takaro. Illetve plusz vedelem a szunyogok ellen. S ha mar a szunyogoknal tartunk. A szunyogriaszto sprayk tobbsege nem mukodik az oserdoben, olyat valassz, aminek minimum 20% az aktiv-hatoanyag tartalma. Amugy tura kozben hiaba hasznalod, leizzadod, s csak karbavesz.

 

3) Kivel menj?

Egyre tobb magyar es kulfoldi turaszervezo teszi be a programjaba El Miradort, ezert nehez a dontes. Ha beszelsz spanyolul, azt ajanlom, vagj neki magad, szervezd le helyben. Ha ido szukebe vagy, akkor eleg sokba fajhat egy privat tura, ha van par napod varakozni, akkor nevesebb hostelek szerveznek gyujtoturakat az eppen a tersegben levo turistaknak, igy 300 dollar korul belevaghatsz.

Ha nem megy a spanyol, akkor marad a turaszervezo. Ne utazz hurrikan szezonban, sem esos evszakban, ha nagyon szivatni akarod magad, akkor menj decemberben vagy juniusban, juliustol novemberig ne probalkozz, nem lesznek pozitiv elmenyeid. Fontos a turavezeto szemelye is. Az oserdo el, naponta valtozik, ezert csak olyannal menj, aki helyi erot is maga melle vesz, olyat, aki ott el es ismeri az osvenyeket. Ez foleg alternativ utvonalakon fontos, klasszikus utvonalon ma mar nehez eltevedni, egyedul meg se vagj neki, ugyanis nem ismered fel a merges kigyokat es novenyeket.

 

 

Vegul alljon itt egy korabbi El Mirador tura leiras azoknak, akik szivatni szeretnek magukat:

Szuperkemeny tura El Miradorba, a majak legnagyobb varosaba

Azt mindenki tudja, hogy India legszentebb allata a tehen. Hogy mikent viselkednek vele az emberek azt azonban csak az tudja, aki jart is errefele. Ime egy rovid allathatarozo Indiabol, elso kezbol, azaz mit jelent ma elolenynek lenni ebben az agyonnepesedett orszagban.

 

1. Szent tehen

Azt meg foldrajz tanar korombol tudom, hogy a Fold legnagyob szarvasmarha allomanyaval India rendelkezik, azonban gazdasagi tekintetben ez egyenerteku a nullaval. Teved az, aki azt hiszi, a tehen szent es serthetetlen. Igaz, ami igaz, nincs foutca, kegyhely, piac, autopalya vagy vasutallomas marha nelkul, azonban az indiaiak egyre inkabb erzik nyugosnek ezt a tehenkultuszt, mivel megall miattuk az elet. A Delhi-Bombay autopalya garantaltan harmad annyi ido alatt teljesitheto volna, ha nem lennenek tehenek. Ezt ok is tudjak, ezert ahol erik, utik-verik oket.

Nem egyszer lattuk, hogy a buszsofor megloki a lokharitoval a bikat, hogy leszeduljon az utrol, valamint annak is szemtanui voltunk, amikor egy bolttulajdonos fejberugos karatemozdulattal osztokelt egy bikat arra, hogy az bezony ne a csiriviri uzletebe trottyancson. Ettol fuggetlenul vannak olyanok is, akik betevedven a varosba hoznak magukkal tobb bala szalmat vagy fuvet, hogy azt letegyek a legzsufoltabb csomopontokban a szent allatnak. Ilyenkor megy az anyazas a kereskedo es a hivo kozott. Ettol fuggetlenul a tehen egyelore meg szent, bar mar lattunk McDonald's-ot Delhiben, ugyhogy ez is valtozni fog, ahogyan sok minden mas...

 

2. Chip & Dale

A tehennel csak egy fajta allatbol van tobb Indiaban es az a mokus. Mokus mindenhol van, legkevesbe a fakon. Lattunk csatornaban gazolot, magasfeszultsegu tavvezeteket ragcsalot, templom falan kapaszkodot, ablakon bekopogot es labhoz odaszaladot is. A mokus jofej, a varosi peldany nem felos, csak akkor, ha solymot vagy sasmadarat eszlel. A mokusnak koszonhetik a madarfotosok, hogy nem kell a termeszetben sinylodniuk, ha ragadozo madarat akarnak lencsevegre kapni tamadas kozben...

 

3. Gyik

Na ez mar nehezebb kerdes. A varosokban a gyikkerdes kimerul a gekkokban, amik igazabol nem is gekkok, csak ugy neznek ki. Peldaul nem tudnak hangot hallatni a farkukkal, de ok is falon szaladgalnak es szunyogot fognak. Jobban vegzik a munkajukat, mint kozep- es del-amerikai tarsaik, leven kevesebb verszivast szenvedunk el.

 

Van valami iguana szeru teremtmenyuk is, de ez a farkat nem a foldon huzza, hanem kackiasan az egbe emeli, mint a villanypoznat. Hogy miert csinalja, az ordog tudja, de ketsegkivul remiszto latvanyt nyujt. Ha az ize olyan, mint Hondurasban, akkor lekuzdom irtozatomat iranyukba...

 

4. Kobra

Abbol is van. Ladaban el a piacon es furulyaszora tekereg. Ez a legfobb ismerve. Komoly, nem vicc, nem csak gagyi dokumentumfilmeken lehet ilyet latni. Van a piacon, a buszallomason es a jobb szallok kozeleben is. Tobbnyire a turistaknak szeretik mutogatni tudomanyukat, ha nem vagy ra kivancsi, eroszakosan hozzad dorgoloznek, meg a doboz tulaja sem tudja oket visszatartani. Pedig probaljak! Meregfog? Az nincs neki, ezek mar csak ilyen demokobrak...

 

5. Kutya es Macska

Szamuk elenyeszo, ami dobbenet Latin-Amerika utan. Nyugatra annyi a "hazikedvenc", mint itt a marha, Indiaban azonban alig talalkozni nehannyal. Kivetel ez alol Diu szigete, ahol azonban nyuzsognek. Lehet, ez a kutya-macska kerdes latin kolonialis ugy, ugyanis ez a sziget portugal gyarmat volt, nem pedig angol.

A macskak meg csak-csak kineznek valahogy, de a kutyak ugyanolyan rasnyak, mint Guatemalaban, azt leszamitva, hogy itt talan nem eheznek annyira. A kekszet sem eszik meg, ami egyenesen pofatlansag. Ha tudnak, Amerikaban milyen sanyaru sorsuk lenne...

 

6. Teve

Gujarat, Radzsasztan es Punjab. Ott elnek. Luxuskorulmenyek kozott. Az itteni tevekerdesrol egy regi vicc jut eszembe.

Kisteve kerdezi az anyjat:
- Te anyu! Miert van nekunk ilyen nagy pupunk?
- Azert kisfiam, hogy a nagy sivatagi szarassagban raktarozni tudjuk a vizet, igy nem szaradunk ki.
- Es anyu! Miert van ilyen vastag patank?
- Azert kicsim, mert a sivatag homokja nagyon forro.
- Es anyu! Miert van ilyen hosszu szorunk?
- Azert kisfiam, hogy a sivatagi szelviharban megvedjen minket a homoktol.
- Akkor mar csak egy dolgot nem ertek anyu!
- Mit, fiam?
- Hogy mi a fenet keresunk mi a veszpremi allatkerteben?

Monszun van, ilyenkor meg a sivatagban is minden zold. Egyebkent a Thar-sivatag soha nem olyan szaraz, mint a Szahara, igy az itteni teveknek tenyleg jo soruk van. Illetve tenyleg fogalom a szamomra, hogy akkor minek van pupjuk?

 

7. Tigris es Elefant

Ez meg egy nagy kamu. Ezek a jo indiaiak ugy kiirtottak itt mindent, hogy egy talpalatnyi erdo nem maradt. Legalabbis azon az 1500 kilometeres szakaszon, amit bejartunk. Igy teljesen jogos, hogy tigris es elefant nem is letezik Indiaban. Illetve elefant igen, de azok jarmuvek a turista celpontokhoz. Ami nalunk siklo, az itt elefant...    
 

 

 

 

Meg tobb foto a Facebookon!!! 

Szólj hozzá!

Címkék: india

süti beállítások módosítása