erdőégetés2.jpgMinden héten legalább három olyan Facebook felkérést kapok, hogy kattintsak ide meg oda, mert azzal segíthetek megóvni az esőerdőket. Egy kattintás végül is senkinek sem árt, de ahogyan Bill Gates sem osztogatja szét a vagyonát a megosztások révén, úgy valószínűleg az én kattintásommal sem szűnik meg az esőerdők kiirtása. Sőt, azzal sem, hogy az Avaaz a Greenpeace-szel és a WWF-fel kézen fogva követeli a brazil elnöktől, hogy vétózza meg az új földtörvényt, ami szabad kezet ad a farmereknek új földterületek feltörésére Amazóniában. 7 éve járom Közép- és Dél-Amerika esőerdőit, számos indiántörzzsel és farmerrel ápolok baráti kapcsolatot, így van rálátásom arra, mi miért történik Amazóniában. Esőerdő-védelem nem, az biztos.

Első körben szeretnék néhány tévképzetet szertefoszlatni. Azzal, hogy Te olyan légitársasággal repülsz, amelyik venezuelai kerozint tankol, nem járulsz hozzá közvetlenül az esőerdők pusztulásához, csupán közvetve a légszennyezéssel. Az esőerdők 90%-át nem a multik, az olajipari mamutvállalatok és a bútoripar vágják ki, hanem a helyi farmerek, Amazóniában a rancherók. Ők azok, akik ma az esőerdők pusztulásáért felelősek. Azt is tudni kell, hogy az erdőket nem illegálisan kivágják, hogy a faanyagot jó pénzért eladják amerikai és európai bútoripari vállalatoknak, hanem egyszerűen felégetik, hogy legelőt biztosítsanak marháiknak, s termőföldet ültetvényeiknek.

Most, hogy ezt tisztáztam, jöhet a kérdés megoldása, azaz miként tudnánk megóvni az esőerdőket. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, sehogyan. 2005-ben kerültem közelebbi kapcsolatba az esőerdőkkel, Guatemalában. Egy újraerdősítési projektben vettem részt nem messze Tikaltól, a legszebb maja romvárostól. Sok érdekes emberrel találkoztam, helyiekkel, akik elmagyarázták, hogy 20 évvel ezelőtt Petén (Guatemala kb. harmadát elfoglaló megyéje) 90%-át trópusi esőerdők borították. Ma ez az arány mindössze 20%. A szám jól mutatja, hol is tartunk pontosan. Ezt persze számítógép előtt ülve nehéz elképzelni, úgyis nehéz volt, hogy én az esőerdőben dolgoztam, s nem tapasztaltam meg Guatemalát 20 évvel korábban. Aztán eljutottam a Moszkító-partra (Honduras), mely a Föld 4. legnagyobb trópusi esőerdőinek ad otthont (Az 1. Amazónia, a 2. a Kongó-medence, a 3. Borneó). Ennek már 6 éve, azóta sikerült majd egy tucat alkalommal visszatérni, s konstatálni azt a tényt, hogy az esőerdők mérete valóban rohamosan csökken.

2006-ban az erdők határa a Patuca-folyó mentén a Valencia névre hallgató ranchvidéknél volt, ma ez 40-50 kilométerrel lejjebb található, a tawahka indiánok faluitól alig néhány kilométerre. 6 év alatt sikerült a farmereknek egy közel 1500 négyzetkilométeres területet felégetni, csupán a Patuca-folyó mentén. Ez közel 3 Budapestnek megfelelő terület, s akkor nem beszéltünk a többi folyóról, mint a Coco vagy a Plátano. Évente Hondurasban átlag 4000 négyzetkilométer esőerdő kerül felégetésre. Könnyen kiszámolható, hogy a meglévő erdőket, azaz a Föld 4. legnagyobb trópusi esőerdőjét nem kevesebb, mint 10-12 év alatt tejesen kiirthatják a helyi farmerek, persze ez optimista számítás, mivel nem számolunk az erdőirtások arányainak növekedésével. Adjunk hát 10 évet a Moszkító-partnak s magunknak, hogy megállítsuk az erdők kiirtását.

erdőégetés1.jpg

 

Amazóniában sincs ez másként. Nagyobb terület ugyan, de több is a farmer, így az erdőirtások sebessége ott sem sokkal lassabb. Erre jön a brazil elnök és nagy valószínűséggel megszavazza az új földtörvényt, azaz áldását adja a szűz területek felégetésére. Mondhatnánk, nincs eszénél, s a Greenpeace-nek és társainak jogos a reklamációja. Nem beszélve arról, hogy számtalan videó és fénykép járja be a világot, amin indiánközösségek vezetői könyörögnek, hogy állítsák meg az esőerdők irtását, mert kultúrájuk menthetetlenül az enyészetté válik. Nem megyek messzire, egy hónappal ezelőtti expedíciónk végkicsengése is az volt, hogy a tawahkák könyörögtek nekünk, vigyük el segélykiáltásukat Európába, hogy életterük beszűkült, nincs mit enniük, s mi európai okosok próbáljunk tenni valamit ennek megfékezésére.

Könnyen összeállni látszik a kép, a brazil elnök ténykedése, amivel szabad kezet ad a rancheróknak, könnyen végítélet lehet nem csak az indiánoknak, de az egész emberiségnek is. Azonban fordítsuk tekintetünket a rancherók felé, akiket ma mindenki főbűnösnek kiált ki. Sok barátom van közöttük, nekik is megvan a maguk véleménye az egészről, s nyugodt szívvel konstatálhatod, hogy jobban értik az erdő nyelvét, mint bármelyik erdővédő aktivista az internet előtt ülve. Ők ugyanúgy panaszkodnak, mint az indiánok, annyi csupán a különbség, hogy az indiánoknak vannak érdekképviseleteik a fővárosokban, amik könnyen jutnak állami pénzekhez. A rancherók azonban támogatás nélkül vannak. Egyedül élik mindennapjaikat távol a civilizációtól. Nekik nem vagy csak ritkán épít iskolát az állam (lévén a ranchek távol esnek egymástól és nem lehet minden ranchez iskolát rendelni), ezért a gyerekek többsége mai napig írástudatlan. Indiánközösségek az állam révén könnyen jutnak napelemhez és így elektromos áramhoz, nem úgy a rancherók, hiszen nekik nincs mire pályázniuk. Áram és szórakozás nélkül nem marad más, csak az asszony, így nem meglepő, hogy egy-egy ilyen családban 10-15 gyermek születik. Iskolázatlanok, így esélyük sincs karriert csinálni a városban. Marad a föld és a marha. Ha az nincs, éhen halnak. Valószínűleg, ha én születek oda, én is égetném az esőerdőket, mert más megoldás nincs.

7 milliárdan élünk a Földön, s számunk exponenciálisan növekszik. Így lesz egyre több és több ranchero is, akiknek kell a föld a túléléshez. Minden egyes kattintással, amivel szembemegyünk a brazil elnök földtörvényével, egy újabb kisgyermek életét vehetjük el, aki nem indiángyermek ugyan, csak egy egyszerű földműves utolsó reménye. Az erdőirtások elérték a törvényben megengedett irtások határát. Természetesen nem vagyok támogatója annak, hogy legalizáljuk az erdőégetést, de az Avaaz és társainak petíciója olyan, mint halottnak csók. Nem jogszabályok döntik majd el, hogy az erdőket leirtják vagy sem. Azok pusztulni fognak, mert túl sokan vagyunk. Oktatással és átképzéssel lenne remény, de már csak 10 évünk maradt. 10 év alatt társadalmi változásokat elérni nem lehet. Amazónia és az esőerdők pusztulásra vannak ítélve. Úgyhogy élvezd ki, amíg tudsz kattintgatni az interneten...

A bejegyzés trackback címe:

https://kozepamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr274524251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laci Today Magazin · http://www.lacitoday.blog.hu 2012.05.18. 16:54:11

jó-jó, de végülis nem tudtuk meg, hogy őserdők nélkül kapunk-e majd levegőt, gyártunk-e majd oxigéntermelő gépeket, avagy, van-e élet a halál után?

klikkelgetni az erdőirtás ellen egyébként valóban annyi, mint gleccserellenes könyveket írni.

Serio (törölt) 2012.05.24. 17:28:05

Gratulálok, kedves cikkíró, ezennel kiérdemelted a demagógia legmagasabb szintjéért odaítélhető Gyurcsány-Orbán emlékérmet.

Szerinted ha NEM vonják vissza a törvényt, az hány kisgyerek életét fogja követelni? Hányan fognak éhen-, és szomjanhalni a klímaváltozás, elsivatagosodás hatására?
Naugye.

gyk. Sokkal többen mint akik a legelőhiány meg a gonosz természetvédők meg a geci brazil kormány miatt halnának éhen.

Sint 2012.05.24. 19:52:40

Szerintem a demagógia érdemérmet bőven az utóbbi hozzászólás érdemli ki.;) Főként a keményen puffogtatott elsivatagosodás, és klímaváltozással (biztos vagyok benne meteorológiai szakértőként szóltál hozzá Serio), és a hírneves személynevek leírásával.

Ha jól látom, a cikk arra mutat rá, hogy nem igazán a facebook likeolástól, hozzászólásoktól, vagy épp a zöld rendezvényekre járástól függ bármilyen döntés. Hanem a lokális problémáktól. Lokális probléma, hogy x nagyszámú ember éhes (abba ne menjünk bele, hoy ez máshol ugyanúgy lokális). X nagyszámú ember szavazó is. X nagyszámú éhes szavazó, aki az erdőt nem tudja megenni szociális nyomást jelent. Mivel a steririzálás nem támogatott társadalmi szinten ez a nyomás idővel oda vezet, hogy engedni kell nekik az égetést. Vagy adni nekik valamit, amivel kevésbé szaporodnak+megélnek belőle. Mint a cikk által említett oktatás+átképzés.

Na az okos ember ilyenkor nem veri a nyálát, hogy hányan fognak éhen szomjanhalni, hanem elgondolkodik, és kérdez. Ez a probléma itt? Máshol mi? Mit lehetne tenni? És a többi. Az ismeretszerzésre ott a net, és a könyvtárak. Kezdetnek ez se rossz.;)

EndiMirador 2012.05.25. 00:38:32

@Serio: Serio! Nyitott szemmel olvasni. Én pont arról mesélek, hogy azzal, hogy a törvényt elfogadja-e a brazil parlament vagy sem, a világon semmi nem fog változni. Hivatalnokon 3-4000 kilométerre a tett színhelyétől olyan szabályokat hoznak, amiket akarnak. A túlélés törvénye ezeket a dolgokat átírja. Az, hogy a Greenpeace és társai ezzel foglalkoznak, bűnösnek kikiáltva bizonyos oldal képviselőit, az a demagógia. Viszont nagyon jó reklám...

tucano 2012.06.11. 06:25:04

öööö, végül is részlegesen megvétózta a törvényt, de ez senkit sem érdekel, égetni fognak:(
süti beállítások módosítása