Akkor hat folytatom par napja megkezdett elmenybeszamolomat. Ott fejeztem be, hogy a hajnalt az Indian Orr tetejen toltottuk. A latvany megindito volt, de gyorsan leiramodtunk a hegyrol, mert ma meg vart rank nem keves utazas. 9 korul ertunk vissza San Pedroba, ahol megreggeliztunk, osszecuccoltunk, majd levonultunk a kikotobe. Jo 20 percet kellett varni, mire egy csonakos ugy dontott, hajlando szoba allni velunk.

A csonak erintette az osszes parti falut, meg nehany hihetetlen villat, amiket gazdag amerikaiak epittettek az elmult nehany evben. Jogos, az Atitlan-to valoban varazslatos, ha lenne feles nehany szaz milliom, en is itt epitenek palotat. Jo oras csonakazas utan ertunk Panajachelbe, ahonnan tobbszori atszallas utan erkeztunk Chichicastenangoba.

Az utazas modja amugy mindenkinek tetszik. Csirkebuszrol le, csirkebuszra fel. Itt nincs olzan, hogy varakozasi ido, mindig jon valami. Ha busz nincs, egy furgont biztos le tudok inteni az ut szelen. Sokszor meg erre sincs szukseg, mert a helyiek roppant segitokeszek, es akkor is el akarnak vinni, ha meg erre utalo jelet sem adsz. Chichicastenangoban egy apro szallon feszkeltuk be magunkat. Tiszta volt, s ami fontos, volt melegviz. Igaz, a zuhany folyosovegi volt, de mivel csak mi toltottuk itt az ejszakat, ez nem volt zavaro.

Ellatogattunk Pascual Abaj osi oltarahoz. Mire odaertunk, az aldozatbemutatasnak mar vege volt, az ott hagyott kajakat kobor kutyak kapartak ki a hamubol. Ezutan irany a piac! Elkovetuk a legnagyobb hibat, amit lehetett. Bezabaltunk minden joval. Az hagyjan, hogy a banant, a mandarint es az ananaszt ket pofara ettuk, belenyaltunk, mindenbe, ami egzotikusnak mondhato. Piacon sult sutemenyek, mocskos poharba facsart narancsle es sok mas egyeb, amire nagyon nem lett volna szukseg. Hiaba az esti palinkazas, a hatas egyeseknel nem maradt el (szerencsere mara mindenki rendben van).

Masnap olzan turara indultunk, amire senki nem keszult fel lelkiekben. Toltelek programnak indult, de megszenvedtunk vele. Ez a Chicabal-vulkan volt. Bar alig 200 metert kellett csak szintben emelkedni, a tetore ugy erkeztunk, hogy nem volt tul sok kedvunk leereszkedni a kraterto partjara. Ami a sztorihoz hozzatatrtozk, hogy olyan elmenyben volt reszem, amire Guatemalaban az elmult 5 evben soha. Felfele talalkoztunk egy 70-es evei korul jaro amerikai parral, akik 10 napra erkeztek Guatemalaba. Kiderult, a no 56-os magyar, egesz szepen beszelt igy 50 ev tavlatabol is magyarul. Alig mentunk ujabb 10 percet, lefele tartott 4 feher ember, kozulluk ketto ujra magyar volt. 5 eve maszkalok ki Guatemalaba, de az 5 ev alatt nem talalkoztam annyi magyarral, mint ebben a 20 percben. :)

Vegul Gaborral es Andrassal csak lemasztunk a kratertohoz. Rengeteg mam-maja aldozattal talalkoztunk a parton. Dinnyek, papajak, uveg rumok es sok mas finomsag lett ott hagyva a maja isteneknek. Visszafele a kozel 600 lepcson jol kidoglottunk, aminek csak masnap ereztuk kartekony hatasat. Delutan San Marcosba utaztunk, a kod varosaba. Nincs itt nagyon semmi, csupan 2-3 alacsony kategorias szallo es Guatemala legszebb lanyai. No meg a kozelben a Tajumulco, aminek szerdan vagtunk neki.

Vikit a hasmenes levette a labarol, Szabi mar korabban jelezte, o a Tajumulconak nem menne neki, igy Gaborral es Andrassal harmasban vagtunk neki Kozep-Amerika legagasabb csucsanak, a 4220 meteres Tajumulconak. Hajnali 5-kor keltunk utra, 6 korul szalltunk le a buszrol. Roppant hideg fogadott minket 2900 meteren. A talaj fagyos volt, nem csoda, 2 hete 10 centi ho hullott a hegyen, igaz, ez nem surun fordul elo, ugy 20 evente egyszer.

Az elmult napok kimerito turai (tobb mint 4000 meter szint 3 nap alatt) rendesen ranyomtak a belyeget a maszasra. Lassan haladtunk felfele, foleg az utolso 300 meter szint volt megterhelo. Az ido gyonyoru volt, mar reggel latszott, a Tajumulco csucsa egesz nap tiszta lesz. 3900 meteren megreggeliztunk, majd nekivagtunk az utolso, maszos szakasznak. Ez itt nem klasszikus trekking, olykor a kezre is szukseg van, de a gyors emelkedes miatt alig 1 ora alatt felertunk a csucsra. Vegul 4 es fel ora alatt abszolvaltuk a Tajumulcot. A csucsrol az osszes nagyvulkant belattuk. Agua, Acatenango, Fuego, San Pedro, Santo Tomas, Santa Marta es Tacana, hogy csak a legnagyobbakat emlitsem, de emellett volt egy meg hihetetlenebb elmenyunk. A Santiaguito tobb mint 5 kilometer magasba lotte fel a hamujat, ami egyhamar beboritotta Xela medencejet. Ilyen ereju kitorest ezidaig nem lattam, felelmetes volt. Most mar tudom, oktoberben azt a vulkant is utba ejtjuk... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.