Kezdjuk az elejen! Az egesz kis csapat epsegben megerkezett Limaba. Ellentetben velem, mindenkinek meg volt a csomagja, ugyhogy orok tanulsag, az olcso mindig dragabb! Vacsorara egy belvarosi ettermet valasztottunk, ahol eloszor kostoltunk bele a piscoba, a perui torkolypalinkaba. Citromlevel es tojassal higitjak, erdekes probalkozas, de egy jo bauer tequilanal (szilvapalesz-zsirszalonna-mustar) nincs kellemesebb, ezt Tomi is tanusithatja.

A delelott a varosnezese volt, majd delutan elindultunk del fele. Mivel nem sokkal a csapat elott ertem csak Peruba, ezert szervezes hianyaban bereltem egy kisbuszt (nem vagyok hive az ilyesminek). Vanessa, a soforunk, bar meg nem dontotte el, hogy no-e vagy ferfi, nagyon segitokesz teremtes volt. Tomi tort spanyoljan jokat mulatott, de azt nem ertette, hogy miert akar a magyar megallni a puszta kozepen fotozgatni.

Paracasban egy rovid kavaras utan vegul elfoglaltuk a szallasunkat. Reggel a Ballestas-szigeteket ejtettuk utba csonakkal. A "szegeny ember Galapagosanak"  is nevezett szigetcsoport varazslatos. Tobb mint 50 000 madar feszkel itt, koztuk pingvinek, szulak es karokatonak, de fokabol sincs hiany. A guano szag mondjuk nem emel a szinvonalon, de ez igazan reszletkerdes.

Delutan, kihasznalva a privat kisbusz elonyeit, ellatogattunk Huacachina oazisaba. Tobb szaz meter magas homokdunek mindenfele, azok melyen egy zoldello volgy toval. 2 oras kirandulas kovetkezett a homokdunek kozott, 40 fokban. Ezutan igen-igen jol esett az a par liter vorosbor, amit az egyik kornyeki bodegaban horpintettunk fel. Az ejszakat Nazcaban toltottuk, ami az 1999-es foldrenges ota szepen epul-szepul.

Masnap reggel ures gyomorral szallt fel a csapat a vadonatuj repuloterrol, hogy megszemlelje a hires Nazca-vonalakat. Ha engem kerdeztek, az egesz kamu, sivatagban ilyen nem marad meg 2000 even at, de a regeszek azt mondjak, ez bizony szakralis helyszin volt. A hanyas elmaradt, igy boldogan vetettuk be magunkat egy ujabb kisbuszba (Vanessa hajnalban elbucsuzott tolunk), amivel Chauchilla indiantemetojebe kocsikaztunk. Ez a videk a szublimalt nagy semmi. Homok es ko, tavolban az Andok hegylancai, no meg mumiak mindenfele. Kelet fele neznek gubbasztva a 40 fokos hosegben, 2 meter hosszu fonott hajukkal, siri csendben. Sehol egy lelek, csak mi, es ok. Felelmetes elmeny...

Chauchilla utan megtekintettuk a nazcak 2000 eves vizhalozatat, majd El Telar kultikus vonalai kovetkeztek, vegul Paradones inkakori maradvanyai. A sivatag porat egy helyi etkezdeben pihentuk ki, mielott felszalltunk a perui alvo buszra, amivel csak masnap hajnalra erkezunk meg Arequipaba.

A csapat rendesen lefaradt a hosszu ut alatt, de a hajnali taj, a Misti, a Chachani es a Pichu Pichu havas csucsai erovel toltottek fel mindenkit. A napot a varos megismeresevel toltottuk. Eloszor a Szent Katalin zardat jartuk korbe (jo 3 oras folyamat), majd ebedre egy kedves ismerosomhoz latogattunk el, aki eredeti inkakori etkezdet uzemeltet, raadasul vad magyar-kecsua szarmazaselmelet-kutato. Az irgalmatlan meretu lama steak elfogyasztasa kozben szepen mindenkit meggyozott arrol, hogy a magyar nyelv tenyleg nem all messze a kecsuatol. Tanitasat jo fajta hazi torkolypalinkaval jutalmaztuk.

Eljott az este, koran nyugovora tertunk, mert hajnali 3-kor indul a buszunk a colca-kanyonba. 4910 meter magasan megy a busz, az ablak csontra be van fagyva, odakint tombol a -15 fok. Mire elerjuk a Colca-kanyon bejaratat, mar sut a nap. Elso megallonk a Cruz del Condor, ahol ezidaig soha nem lattam kondorkeselyut, de ezuttal nagy mazlink van. Nem egy, nem ketto, legalabb egy tucat 4 meter szarnyfesztavolsagu orias ropkod a fejunk felett.

Cabanacondeba reggel 9-re erunk. Gyors reggeli, majd megkezdjuk az ereszkedest az 1500 meterrel lejjebb fekvo oazisba. Hosszu, faradtsagos ereszkedes ez egy igen meredek osvenyen, hatterben a Vulkanok-volgyevel es nehany havas 5000-essel. 1 ora utan ketten sajnos feladjak a kuzdelmet, egy rossz lepes eleg volt, hogy a terd megalljt parancsoljon. Kenytelen voltam leszaladni viharos gyorsasaggal a kanyon melyere, hogy oszvert keritsek. Szerencsere 2/3 tavnal osszefutottam Juannal, akinem pont volt 2, igaz, nyereg nelkul. Visszakapaszkodtunk a sebesultekhez, akik kenytelenek voltak szoren megulve az oszvert visszaterni a fagyos Cabanacondeba. Aztan jott a kovetkezo aldozat. Zsuzsa rosszul lepet es szerencsetlensegere pont orra bukott. Hihetetlen lelekerorol tanubizonysagot teve, verzo fejjel es felkotott karral is vallalta a folytatast. Kozel 4 oras porctepazo ereszkedes utan vegre leertunk a volgy aljara, ahol vart a megerdemelt mereg draga sorital es a medence.

Hajnalban a megtizedelt csapat ugy dont, hogy inkabb probaljunk meg oszverhaton felkapaszkodni a kanyon tetejere. Az ut igy is 2 oras, ami nem tunik soknak, de a teriszony mindenkinel jelen volt. Peterek szerencsere tegnap epsegben felertek Cabanacondeba, igy a reggel 10-es busszal visszatertunk Arequipaba.

Mintha ez a 2 nap el lett volna atkozva, ujabb szerencsetlenseg kovetkezett. Arequipabol az esti orakban indultunk volna tovabb Cuscoba, de 20 perccel az indulas elott Tomi kialtasara leszek figyelmes: "Hol a taskam? Elloptak! A k....a a.....t!" Egyetlen masodpercre vette le a szemet Tomi a taskajarol, s annak azonnal laba kelt. Benne 400 dollar, fenykepezo, s a legfajobb, az utlevel.

Cuscoba kora hajnalban erkezunk meg, s az elso nap azonnal az intezkedese. Sajnos semmi joval nem kecsegtetnek. A penz es a fenykepezo egy dolog, de az utlevelet minimum 1 hetig tart kiallitani, mivel Peruban nincs magyar nagykovetseg, csak konzulatus. Azonnal nyilvanvalova valik, hogy Tominak Limaba kell utaznia, hogy a finn nagykovetsegen az argentin magyar nagykovetseg altal kibocsatott ideiglenes utlevelet a magyar konzul kozbenjarasaval atvhesse. Orom az urmben, hogy pentek van, a busz legkorabban szombat estere erne Limaba, amikor a konzulatus zarva tart, igy legalabb Tomi eljuthat a hon ahitott Machu Picchuhoz.

A terv borul, szerencsere a csapat kompromisszumkepes, s meg a delutan folyaman buszba ulunk, hogy Ollantaytambonal elerjuk az utolso vonatot Aguas Calientesbe. A januari hegyomlas nem kicsit tepazta meg a kornyeket, a vonat meg Ollantaytamboig sem tud eljutni, igy attol 20 kilometerre egy kis faluban szallunk be vonatba. Este 10 orara futunk be Aguas Calientesbe, szallasfoglalas nelkul, de szerencsere talalunk egy egyszeru eldugodt panziot, ahol atveszelhetjuk az ejszakat. Tomi vigasztalasra szorul, ezert ugy dontunk, irany egy helyi kocsma, ahol ugyesen lebutithatjuk magunkat. 600 forintert literes kancsoban kapjuk a Cuba Libret, ledontunk belole harmat, s a banat maris a multe.

Masnap aztan irany a Machu Picchu (ejtsd: macsu pikcsu). Sokan Perut a Machu Picchuval azonositjak, de aki itt jar, az csalodik. Szep es misztikus, de az embertomeg sokszor elviselhetetlen. Ettol fuggetlenul nagyon jol erezzuk magunkat, bar Tomi hosszasan szidalmaz, hogy ilyen helyzetben hogy lehet ot ekkora mennyisegu rumos kolaval megmergezni, de megnyugtatom, hogy en meg jozanul a romokat soha nem lattam. Sajnos a nagy kapkodasban visszafele csak az utolso vonatra kaptunk helyet, amivel hajnali 2-re ertunk vissza Cuscoba.

Tomi hajnalban elbucsuzott tolunk, s konnyed 20 oras buszutra indult Limaba (osszedobtuk neki a penzt), mi pedig Pisac fele vettuk az iranyt. Pisac a kondorkeselyu varosa, az az inkakori romvaros, ahol a legszebben latszodik az inka epiteszet korszakolasa. Tambomachay a vizkozpont, Puka Pukara pedig az erod, ahonnan belatni a 6300 meter magas Ausangatet. A nap vegere Quenko maradt, az inkak csillagaszati kozpontja. Ezutan a csapat megerdemelt egy igazan kiados vacsorat, johetett a Cuy, azaz a tengerimalac. Szerencsere senki nem volt finnyas, igazabol nincs is nagyon mire. A tengeri malac nagyszeru csemege!

Az utolso ket napban bejartuk Cuscot, megismertuk Tipon romjait, Pachamama osi szentelyet, valamint Ollantaytambot. A romoktol visszaterve megalltunk egy krumplifoldon, ahol a helyi parasztok chichaval (erjesztett kukoricasor) es friss krumplival kinaltak. Jot mulattunk egymason, elmondasuk szerint, nekik nincs semmi kapcsolatuk a turistakkal, mert azok csak atrohannak buszaikkal a foldjukon, es nagyon orultek, hogy megismerhettek minket. Mi is hasonlokepp!

Ja, Tominak vegul sikerult elinteznie a papirokat, igy nem ragadt Peruban!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.