Maradjunk még egy kicsit a Moszkító-parton a tawahka indiánok között. Előző bejegyzésemben írtam, hogy ez a közösség meglehetősen elzártan éli hétköznapjait, ezért a találkozás a modern korból odacsöppenő turistával vicces helyzeteket szül. Az alábbi rövid történet akár egy székely vicc is lehetne, de nem az. A sztori valós, 6 és fél éve történt...

2. rész - Hát az sokkal nagyobb!

Miután elfogyasztottam a hallevesemet és kisemmiztem a tawahka asszonyt (akaratomon kívül 20 lempiráért vettem egy halom cumót), úgy döntöttem, ideje lenne megfürdeni. A mezei halandó hajlamos azt hinni, hogy az őserdőben mindig van víz és élelem. Azt azonban tudni kell, hogy a legtöbb dzsungelimádó bóklász pont e kettő hiányában halálozik el. A Rio Patucában szerencsére mindig van víz, s ahol mindig van víz, ott krokodil is van. Éppen ezért bemerészkedni a folyóba alkalomadtán nem túl bölcs dolog.

Mit ne mondjak, én is hezitáltam egy keveset, de a három napos ragadós izzadság illó gázfelhője beindította a fantáziámat: milyen érzés lehet az, mikor a szappan és a víz reakcióba lép a bűzmolekulákkal, lebontja azokat, s én önfeledt lubickolok a habokban? Biztonsági okokból azért informálódom egy utamba eső tisztes korú asszonyságtól:

- Ne haragudjon, hölgyem! Pár kilométerrel feljebb krokodilokat láttam sütkérezni a fövenyen. Bemehetek a folyóba, itt nincsenek krokodilok?

- Krokodil? - érkezik a visszakérdés egy döbbent arc mögül. - Itt nincsen krokodil, tőlük nyugodtan fürdőzzön.

Nagy boldogság önti el a szívemet. Három napi rám száradt párától szabadulok meg pillanatok múlva. Mellközépig állok a vízben, szappanozom magam, s jobban habzok, mint a perui pisco pálinka mosószerrel vegyítve. Szemem sarkából látom, hogy az idős indián asszony lent áll a parton és engem bámul. Első gondolatom az, hogy szimplán kíváncsi - no de hát Istenem, nem az esetem szegény -, majd azért kérdőn odavetem:

- Mi tetszik, hölgyem?

- Van lagartó! - válaszol.

Hmmm... halleves után egy jó lagartó, gondoltam. De mi az a lagartó? Azt hisze, ideje utánakérdezni:

- Az micsoda?

- Hát az sokkal nagyobb, mint a krokodil!

Mi a tanulság? Egyrészt a tawahkák a székelyek távoli rokonai, másrészt az esőerdőben mindig légy körültekintő!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.