2009.11.25. 14:24
Mi folyik Nicaraguában?
Többen írtatok e-mailt, amiben azt kérdeztétek, miért volt annyira gáz, hogy a Rio Grande de Matagalpáról tartottam előadást a Filmfesztiválon. Aki látta az előadást, az már tudja mi zajlik most Nicaraguában...
A szombati előadás előtt a szervezők megkerestek, hogy a Bécsből érkező nicaraguai konzul asszony szeretne velem beszélni az előadás témájáról. Túl sok kedvem nem volt hozzá, hogy az igazat megvalljam, már csak azért sem, mert amiket odakinn hallottam, megrémített. Íme egy korábbi élménybeszámolóm egyik szösszenete, amiben San Pedro-i szállásadómat idézem:
"Nicaragua történelmét behálózza a konzervatívok és a liberálisok vetélkedése, egészen a spanyolok érkezésétől kezdve. Granada városát királypárti nemesek, Leónt pedig liberálisok alapították. Állandó volt a szembenállás, de a 30-as évekre, amikor Európában a királyok szerepe már a múlté volt, a liberálisok végleg hatalomra kerültek. Két liberális politikus került a képbe, Augusto Sandino és Anastasio Somoza. Somoza került hatalomra, azonban poltikája nem tetszett Sandino frakciójának, sok helyről támadták. Somoza tárgyalásra hívta házába Sandinót, akit egyszerűen kivégeztek. Somoza ezzel diktátorrá vált, sőt, idővel alkotmányba foglalta, hogy halála után elsőszülött fia követi a "trónon". Kisebb-nagyobb felkelések mindig is voltak, aminek hatására Somoza megkezdte a népirtást. Végül a szandinisták, akik magukra vették a mártír Sandino nevét, az 1980-as években eltávolították Somozát. Nagy volt az öröm az országban, de Daniel Ortega (akit néhány éve, mint demokratát újraválasztottak) ugyancsak diktátorrá vált. Megkezdődtek a bebörtönzések. Akik nem követték Ortega kommunista ideológiáját, fogházakba vitték. Sanyargatták az embereket. Ma más világ van, az ország nagy része megnyílt a turizmus előtt, azonban itt máig zajlik a megkülönböztetés és megfigyelés. Mindenki mindenkinek ellensége, a falnak is füle van. Senki nem tudja ki besúgó és ki nem. Senki nem segít senkinek, mert tartunk egymástól. Lejjebb a folyón ne fotózzatok! Ortegáék anno fotózták az embereket, így gyűjtöttek be adatokat róluk. A helyiek máig félnek a fényképező látványától. Internetre se kerüljenek ki a képek, mert az állam mai napig titkolja ennek a vidéknek a létezését. Ezért nincs információ a könyvedben erről a vidékről..." Nos, én úgy döntöttem, nem rémülök meg a kihívástól, és "Szandinizmus a 21. században" címmel tartottam előadást a Filmfesztiválon. Arról a Daniel Ortegáról volt szó, aki a '70-'80-as években szovjet támogatással a szandinistákat vezette a Kontra-háborúban, majd elnökként kegyetlenül leszámolt Somoza amerikaiak által pénzelt seregével. Daniel Ortegát néhány éve újra elnökké választotta a nép demokratikus körülmények között...
A kérdés csak az, hogy vajon tényleg van olyan nemzet a Földön, aki olyan politikust választ az ország élére, akinek a múltja enyhén szólva sem fedhetetlen, s ráadásul korábban már "bizonyított"? Olyan ez, mintha nálunk demokratikus körülmények között újraválasztanák pl. Rákosit. A válasz az, hogy szinte biztos, hogy Nicaraguában a választásokat manipulálták. De kik és miért? Egy másik nicaraguai utazás során erre is választ kaptam.
Néhány héttel később a San Juan-folyón volt szerencsém párommal együtt csónakázni. Ennek a folyónak a déli partja Costa Rica, északi Nicaragua, azonban használati joga csak Nicaraguának van. Ezért évek óta panaszkodnak a ticók, bár az ember nem érti, miért, hiszen a folyóparton sehol egy település, csak ranchek és tanyák, tehát úgy tűnik, gazdasági érdek még sem fűződik ahhoz, hogy a folyót hasznosítsák.Aztán felvilágosítottak az északi parton élők, hogy miről van szó. Ők azt mesélik, hogy 2006-ban azért kellett Ortegának választásokat nyernie, mert mióta 1999-ben az USA átadta a Panama-csatornát Panamának, azóta a Karib-tengeren bárki szabadon hajózhat. Még az oroszok is, már ha átjutnak a Panama-csatornán.
Azonban az oroszoknak más terveik vannak. Milliárdokat öltek bele egy új csatorna építési projektbe, ami a San Juan megkotrásával és az alig 20 km széles földhíd átvágásával lehetőséget biztosítana a számukra, hogy vámmentesen kelhessenek át Közép-Amerikán. Ehhez azonban politikai támogatás kell, s Ortegával mindezt megnyerték. Az oroszok állítólag csak 5 éves vámmentességet élveznének, nem is kell nekik több, hiszen ez idő alatt akár Nicaraguában, akár Hondurasban, akár Venezuelában be tudnak rendezkedni. Az építkezés állítólag 2011-ben indul.
USA persze be van fosva, Obama első félévében nem Irakba vagy Afganisztánba rohangászott, hanem legkevesebb 3 alkalommal hívta össze a helyi elnököket, hogy tárgyaljanak. Ortega egyedüliként egyszer sem ment el a tanácskozásra, ami egyértelművé teszi, Nicaragua még csak le sem ül beszélni az USA-val ezekről a dolgokról. Jogos, túl sokszor ígértek nekik olyat, amiből végül semmi hasznuk nem lett.
Zelayát már elmozdították pozíciójából. 1 hét múlva új elnöke van Hondurasnak. Costa Rica szerepe egyértelmű, nyomást kell gyakorolni Nicaraguára, hiszen ők az USA elsőszámú támogatói a térségben. S hogy mi zajlik most Venezuela és Kolumbia között? Talán kikövetkeztethető a válasz...
Szólj hozzá!
Címkék: politika nicaragua chavez ortega zelaya rio san juan szandinizmus panama csatorna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozepamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr771551582
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások