Az elmúlt hetekben szépen betábláztatok. Lesz januártól Guatemala, Costa Rica, Panama meg Peru túra is. Sokan kérdezték az utazók közül, hogy most akkor hogyan is működik ez a Mirador Adventures, meg hogy miért pont Hondurasban székel. Nos, a legegyszerűbb, ha elmesélem a cég születésének történetét...

Idén februárban fogalmazódott meg bennem, hogy a Mirador Adventures utazási irodaként működjön. Mondjuk odahaza. Magyarországon jogász cimborák segítettek felkutatni a jogi hátterét ennek az egésznek, bár volt egy olyan érzésem (meg minimális tapasztalatom az ügyben), hogy ez odahaza nem fog menni. Cimborák mondták is serényen, hogy azon kívül, hogy irodát kell üzemeltessek, idegenforgalmi végzettségű alkalmazottat kell fogadnom és fizetnem, valamint biztosítás címén milliókat letennem az asztalra, a fő problémát a költségelszámolás fogja jelenteni.

Anno, mikor konkurens cégnek vezettem túrákat, minden költségről, amiről tudtam, számlát kellett vigyek. Így esett meg, hogy a kb. 2000 dolláros költségből sikerült 180 dollárról számlát szerezzek valamilyen formában Guatemalában. No ezek sem voltak olyan számlák, amilyenre itthon számítottak (kockás papíron aláírás, kézzel megírt buszjegy, stb.), így a cég bepipult, és közölte, hogy akkor én most a maradék 1820 dollár után leszek szíves adózni. Biztos, hogy nem! - közöltem.

Igen-igen! A legtöbb országban nincsen számlakönyv, még blokk sem. Így aztán elég nehéz bármit is csinálni odahaza. APEH felé az ember képtelen elszámolni (ezekben az országokban az ÁFÁ-n kívül nagyon helyesen nincsen más adónem, csak egy-két multi fizet többet), így ha idehaza működnék - osztották az észt a jogász barátok - nagy valószínűséggel egy 6-7 fős túrán úgy 1500-2000 dollárnak megfelelő mínuszt termelnék magamnak, tehát nekem kerülne pénzbe, hogy túrát vezetek. Persze felmerült bennem a kérdés, magyar konkurens cégek akkor hogy csinálják a latin-amerikai túrákat?

Egyszerű. Helyben leszerződnek kinti túraszervező cégekkel, akik tudnak számlát vagy vouchert adni, amit az APEH elfogad, így a túrákat helyi utazási irodák szervezik le, ők kiküldenek melléjük egy magyar vezetőt, rádobnak az árra 20-30%-ot, és mehet a menet.

No, gondoltam, én ebből nem kérek. Egyrészt imádok helyben szervezkedni, úgy érzem, akkor a velem utazók is elismerik, szükség van rám, másrészt ha nem adom ki a munkát helyi túraszervezőknek, akkor azért rengeteget spórolhatok meg az utasnak, meg magamnak is. Harmadrészt tapasztalat, hogy sok esetben a helyi szervező és vezető egy kókler, fogalmatlan arról, mi kell a magunkfajta európai ficsúroknak. Rengeteg sztorival állhatnék elő akklimatizáció nélküli andoki hegymászásról 6000 méterre 2 nap alatt, vagy éjszakai vulkántúra papucsban lámpa nélkül, illetve 4000 méter magasban altatás sátor nélkül -5 fokban. Az a jó, amit az ember maga csinál!

A válasz tehát egyértelmű volt. Azon kívül, hogy nincsenek millióim ahhoz, hogy itthon beindítsak egy vállalkozást (amúgy sok jogszabály teljesen jogos, miután a '90-es években csalók és léhűtők utaztatás címszóval beszedték a pénzeket, leléptek, az utast meg magára hagyták külföldön), a hazai adótörvények és számlakényszer miatt 0% az esély arra, hogy minőségi és autentikus kalandokat szervezzek, maradt a külföld.

Off-shore? Na ebben is van tapasztalatom, mi bénázás és szenvedés van egy ilyen mögött, jogászok ráadásul mondták, hogy ha gondolom, próbáljam meg, de 1-2 év és csúnyán ráfaraghatok, mert kezdik megfingatni őket is, úgyhogy hagytam a fenébe. Így tehát Belize és Panama azonnal kiesett a jelöltek listájából (bár ez utóbbi nagyon kedvező feltételeket ad, úgyhogy ha valakinek off-shore-ozni támadna kedve, erősen ajánlom). Guatemalát jól ismerem, gondoltam az lesz a jó nekem, de ott meg külföldi nem csinálhat vállalkozást, csak helyi, és akik próbálkoztak kint, mondták, hogy emiatt rengeteg a csúszópénz, amivel nem lehet előre kalkulálni, úgyhogy ez is ment a levesbe.

Meg voltam lőve rendesen, maradt Costa Rica, Honduras meg Nicaragua. Ez utóbbit alapból kizártam, nem olyan ott még most sem a politikai helyzet, hogy bele mernék vágni egy ilyesmibe. Aztán a sors megadta a választ a dolgokra. A tawahka indiánok felkértek, hogy csináljunk egy szervezetet az őserdők és kultúrájuk megmentésére. Hozzak turistákat a térségbe, mert tudják ők, milyen kincsen ülnek rajta, de az infrastruktúra teljes hiánya miatt esélyük sincs kapcsolatot teremteni a külvilággal. Én meg mondtam egy nagy igent. Ők cserébe megígérték, mindenben segítenek, ahol tudnak. Így kötött ki a Mirador Adventures Hondurasban. No persze ez sem volt fenékig tejfel.

Ami királyság a dologban, hogy itt külföldi is szabadon alapíthat céget, ráadásul jelentős adókedvezményt is ígérnek (na azt majd meglátjuk 2010 végén). Sőt, arra is van lehetőség, hogy az utazási iroda egy non-profit cég égisze alatt működjön, így adhatja az El Mundo Tawahka a jogi hátteret mindenhez. Az egyetlen apró gondot csupán az jelenti, hogy a tawahkák fél-autonómiát kaptak az államtól, és az ő jogrendszerük és a hondurasi törvények összeegyeztetése nem kis kalamajkát okoz. Lévén én vagyok az első külföldi, aki tawahka földön akar befektetni, nem tudják mi a helyes menet, problémázás van ezerrel. Amíg azonban ez nem oldódik meg, bankszámlát sem kaphatok odakinn...

Január végén eltöltök úgy 2 hetet Tegucigalpában, és pontot teszünk az ügy végére (remélem). Addig meg tessenek bízni bennem jól! Én nem viszek senkit vulkántúrázni papucsban, azt megígérhetem!

Írj, ha van hasonló cégalapítási tapasztalatod, hátha segíthetsz egy keveset! :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.