A Qoyllur Rit'i Fesztivál alapja egy 1780-as történet, ami azzal kezdődött, hogy Mariano, egy szegény birkapásztor összebarátkozott egy mesztic fiúval, Manuellel a Colquepunku-hegyen. Manuel egymagában barangolt 5000 méter magasan a hóban, mikor Mariano rálelt. Manuel, a lelencgyerek érdekes módon étellel kínálta Marianót, így az nem ment haza ételért. Az apa aggódott a fiáért, ezért utánament a hegyekbe. Ott találta a két fiút és a nyájat, azonban a nyáj sokszorosára nőtt. Az apa annyira megörült a sok-sok birkának, hogy fiának ajándékba ruhát akart vásárolni. Elküldte Marianót, hogy vegyen magának valamit Cuscóban, ő azonban megkérte apját, hadd vegyen olyat, amilyen Manuelnek van. Az apa természetesen beleegyezett. Mariano letépett egy darabot Manuel ingéből, s azzal nekiindult Cuscónak.

Cuscóban kiderült, az anyag, amit magával vitt Mariano, olyan kelme, amit csak a helyi bíboros visel. A fiú elment a paphoz, s megkérte, hadd kapjon ilyen anyagot. A fiú megkapta a leplet, de a bíboros nem értette, hogy kerülhetett Manuelhez az anyag, ezért vizsgálódni kezdett. 1783. június 12-én az ocongatei pappal és Marianóval felmászott a Colquepunku-hegyre, hogy lássa Manuelt, aki ekkor egy hegyi menedékben élt egymagában. Hófehér ruhát viselt és vak volt. Manuel azt kérte a bíborostól és a paptól, hogy jöjjenek vissza egy nagyobb csapattal valamikor. Ez meg is történt, pár nap múlva a bíboros maga mellé vett több tucat helyi parasztot és egyházi személyt, akikkel újra felmászott a hegyre. 

Manuel a hegy tetején lebegett, ragyogott. A zarándokok a közelébe merészkedtek, majd mikor megérintették, Manuel egy szenvedő Jézust formázó tayanka bokorrá változott. Mariano, a jóbarát annyira megijedt, hogy ő okozta Manuel vesztét, hogy helyben meghalt. A zarándokok a testét egy kőrakás alá temették és gyertyát gyújtottak érte. A bíboros a bokrot kiszedette és Spanyolországba küldette, ami soha többé nem került vissza Peruba. A helyi pásztorok ezt rossz szemel nézték, és nyomásukra az egyház új bokrot ültetett a hegy tetejére. A sír fölé kápolnát emeltettek, és a sírkőre Jézust mintázó képet festettek. Ezt a képet nevezik ma Qoyllur Rit'inek, azaz Hócsillagnak.

Éveken át zarándokok jártak a hegy tetőre, de később az egyház betiltotta a fesztivált, ami csak 1928-ban éledt újjá, Ccatca papjának a közbenjárásával. A puacartambói kecsuák gyújtották újra a gyertyalángot Mariano sírjánál. Azóta évente közel 10 000 zarándok érkezik a szent helyre, a Colquepunku-hegy lábánál nyújtózkodó Sinakara-völgybe, hogy imát mondjon Manuel és Mariano lelki üdvéért. A kecsua falvak szent emberei, az ukukuk ilyenkor felmásznak a gleccseren, hogy jeget vágjanak maguknak, amiből a helyi templomokban szentelt víz lesz. A fesztivál alatt tilos az alkoholfogyasztás, mégis nagy a dínom-dánom. Népviseletbe öltözve Ch'unchu, Qolla, Ukuku és Machula táncokat táncolnak 2 nap és 2 éjszaka az olykor dermesztő hidegben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.