2 eve tortent, hogy elso alkalommal repultem Roman es Caracason at Limaba. Akkor megfogadtam, hogy ilyet soha a tobbe, de a penz nagy ur, s ha igy olcsobb 30-40 ezerrel a jegy, gondoltam, hat legyen. De, hogy az elejen kezdjem, hadd meseljem el a 2 evvel ezelotti sztorit.

 

 

 

 

 

Az egesz ugy kezdodott, hogy 1 egesz nappal elneztem az indulast. Junius 16-an delutan vettem eszre, hogy a jegyem nem 17-re szol, hanem 16-ra, igy nagy panik lett rajtam urra. Gyorsan tarcsaztam a Vinafourt, akik akkor meg igen kis ceg voltak, igy kozvetlen a fonok vette fel. Latva a szamomat azonnal azzal kezdte, hogy ugye nem Caracasbol hivom. Kiderult, hogy Caracasban elore be nem jelentett sztrajk van 16-an, igy halvany esely mutatkozott arra, hogy nem buktam azonnal a 270 ezres repjegyemet. Kikocogtam Ferihegyre, de az Alitalias holgy nem allt velem szoba, leven neki 5-kor lejart a munkaideje, igy 17-en reggel, mintha mi se tortent volna, kimentem a repuloterre, es koveteltem az Alitaliatol, hogy adjanak uj jegyet, mert tegnap sztrajk volt Caracasban, ezert en el sem repultem. Legnagyobb meglepodesemre egyetlen szo nelkul a kezembe nyomtak az uj jegyet. Na ennyit a jofejsegrol, innentol teljes kaosz. Hogy mi lesz abbol, ha egy olasz-latin kooperacioval utazol?

Caracasba kis kesessel erkeztem. A csomagjegyem (mert a Taca legitarsasag nincs szerzodesben az Alitaliaval) csak idaig szolt, itt fel kellett volna vegyem a zsakom, ujra becsekkolni es vissza a tranzitba. Csak hogy ha tranzitban vagy Venezuelaban, akkor nem kaphatsz pecsetet, tehat a csomagodert sem mehetsz ki. Hiaba minden hiszti, az uvegfalon at latva, hogy a csomagom ott porog a szalagon, mehettem a limai kapuhoz. Limaban mar nem lepodtem meg, mikor kozoltek, hogy a zsak Caracasban maradt, de mar jon egy cargo jarattal, hajnali 2-kor itt van. Nagyszeru. Hajnali 2-kor ket katona kisert be a csomagkiadohoz, ahol azzal fogadtak, hogy valami hiba tortent, mert a csomagom most Bogotaban van, de 4-re egy masik cargo jarattal tenyleg megerkezik. Hajnali 5 orakor vegre tenyleg megjott, az allapotarol most inkabb nem ejtenek szot.

Ezekkel a tapasztalatokkal irtam e-mailt az utasomnak, hogy 1 het mulva, ha el akarja kerulni a hajnali repteren boklaszast Limaban, Caracasban addig hisztizzen, amig hozza nem jut a zsakjahoz. Megerkezve egyik szeme sirt, a masik nevetett. O szant arra fel orat, hogy balhet csapjon, igy kijutott a zsakjahoz, azonban ujra becsekkolni nem engedtek, hanem a 80 literes zsakjaval a hatan visszakisertek a tranzitba, ahol persze minden hegymaszo-felszereleset elvettek azzal a jelszoval, hogy megis hogyan kepzeli, hogy jegcsakanyt es hagovasat akar felcsempeszni a gepre. Kb. 100 000 forintja banta az akciot.

Nem csoda hat, hogy elore feltem az ujabb Alitalia-Taca koprodukciotol. Budapesten nem meglepo modon csak Caracasig adtak csomagjegyet, mert hiaba 21. szazad es 3 eves benazos mult, szerzodes a ket legitarsasag kozott maig nem szuletett a csomagokrol. Romaba este 9-kor erkezem, tovabb reggel 9-kor indulok. Polifoam, halozsak, kenyelmetlen ejszaka a sarokban, varom a megvalto reggelt. 9 ora es semmi. 10 ora, meg mindig semmi. A pilotak kiszallnak a gepbol es ott hagyjak a varot. Allitolag meghibasodott a gep, nem indulhat el. Vegul delben szallunk fel, 3 oras kesessel. Mar most szinte biztos, hogy a caracasi atszallast buktam, de hatha. Amugy ennel aljasabb geppel tengerentulra meg nem repultem. Ha lattal mar mocskos WC-t es lestrapalt utasteret. Igazabol ez nem szokott zavarni, az mar sokkal inkabb, hogy az hagyjan, hogy 3 oras kesesben vagyok, leszallas utan 25 percet alldogalunk a kifuton, mert nincs szabad kapu. 50 percem van az atszallasra, ez alatt fel kene vennem a csomagom, ujra becsekkolni es rohanni a kapuhoz. Tavaly New Yorkban ez a csoda sikerult, s az a repter kozel 100-szor ekkora, mint ez. Ne lepodj meg, itt nem sikerul!

Ezuttal kiengednek a csomaghoz, igaz, hiaba konyorogok, hogy engedjenek elore, mert elmegy a csatlakozasom, vegig kell alljam a 30 perces sort. A hatizsak sehol, az informacioban azt mondjak, most ezzel ne foglalkozzak, rohanjak a Tacahoz, hatha kapok meg beszallokartyat. Hat nem kapok, mire odaerek, a pult mar zarva. Irany az Alitalia irodaja, ami lent van a pinceben az Interpol irodaja mellett. Kicsit ovopince hangulata van, de ha tudnak barmi joval kecsegtetni, akkor nekem igazabol mindegy a hely hangulata.

A csomagomrol lovesuk nincsen, azt mondjak, nem latjak a gepben, biztosan feladtam en azt Budapesten? Ez ugy kb. 30 oranyi kialvatlansag utan ugy esett, mint mikor 3 eve Amszterdamban a vamos forgatva a magyar utlevelem megkerdezte, hogy "eloszor jarok Europaban"? Akkor humoromnal voltam, s vizumkero lapot kertem, most inkabb osszerancolom a homlokon. A lenyeg, a zsakomrol semmi hir, talan Romaban van, talan nem, de hogy Caracasban nincs, az biztos. Mondom, nem baj, lattam, megy este 8 orakor egy masik gep Limaba, valami LAN legitarsasag gepe. A foproblema azonban az, hogy kijottem a tranzitbol, ezert az en hibam, hogy lekestem a gepet, mert ha bent maradok, akkor elerem. Arra persze csak razzak a fejuket, hogy a csomagjegyem csak idaig szolt, tehat fel kene vegyem es ujra becsekkolnom.

Sikerul addig rancolni a homlokom, amig kieroszakolok beloluk egy szallodai szobat, ha mar a LAN-nal nem repulhetek. Igy kerulok a Hotel Oleba. 5 csillagos szalloda a Karib-tenger partjan, all inclusive, egy nap erejeig. Mert a Taca gepe holnap este 5 utan indul. Hogy csomagostul vagy anelkul? Az a jovo zeneje... 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozepamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr701960954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása