Az elmúlt 2 hónapban napi szinten lehetett olvasni a hondurasi helyzetről. Az egész idén június 28-án kezdődött, amikor a mindössze 40%-ban támogatott ellenzék katonai erővel a reptérre rángatta Zelaya elnököt, majd betuszkolta egy gépbe és San Joséba repítette. Azóta nem engedték be az országba, egészen tegnapig, amikor is a brazil nagykövetség privát gépén újra hazája földjére tehette a lábát.

De mi is áll a háttérben? A hondurasi alkotmány szerint az elnök csak egyszer választható, mandátuma lejárta után nem töltheti be újra az elnöki tisztséget. Az alkotmány ezen pontját egy másik ponttal is megtámogatták anno, amiben az áll, hogy ez a pont nem változtatható meg.

Zelaya idén tavasszal a parlament elé vitte, hogy módosítsák az alkotmány azon pontját, hogy egy elnök akár többször is választható legyen, amire az ellenzék azonnal lecsapott, mivel az alkotmányban az is szerepel, hogy ha ezen két pont valamelyikét az elnök megszegi, akár erőszakkal is elmozdítható pozicíójából. Az amerikaiak által katonai puccsnak nevezett akció tehát jogos, bár nem épp erkölcsös. Pláne nem úgy, hogy az ország lakosságának 60%-a újra a vörösökre szavazna, ha tehetné.

De menjünk kicsit mélyebben bele Zelaya politikájába és Honduras helyzetébe. Honduras Közép-Amerika legszegényebb országa Nicaragua mellett. Lakosságának 90%-a mesztic, 3%-a fekete és 7%-a indián. Az analfabétizmus elég magas, a népesség 80%-a máig külterjes mezőgazdaságból él. A népességnövekedés mértéke katasztrofális. A családok többségében máig 5-6 gyermek születik, de faluhelyen nem ritka a 8-10 gyermek sem. A fő kérdés tehát a föld!

 

Nincs mezőgazdasági fejlesztés, máig tart az erdők felégetése a nagyobb legelők reményében. Mind ez Zelayának kifejezetten kedvez, hiszen amíg az ország jelentős hányada farmer vagy ültetvényes, addig a fejlesztés elmaradása nem akkora gond. A problémát a kisebbségek és a városi lakosság okozzák. Az őserdők összaránya az elmúlt 20 évben 40%-ról 12%-ra csökkent. A távoli Gracias a Dios megye bevonása az ország életébe máig várat magára. Nincs út, ami a távoli vidékek mélyére vezetne, csupán folyók, amik mentén a rancherók egyre beljebb és beljebb merészkednek az indiánlakta vidékekre.

A helyben vadászatból és halászatból magukat fenntartó miszkítók, tawahkák, pechek és garifúnák joggal hőzöngenek, hogy a kormány tegyen valamit. Nem tesz. Nincs oktatásfejlesztés, nincs mezőgazdasági korszerűsítés, nincs erdészet, nincsen semmi, amivel a kisebbségek élethez való joga fenntartható lenne. Névleges autonómiát kapnak ugyan, de a törvény az erdő mélyén mit sem ér, egyre feszültebb a viszony mesztic és indián között.

A városi értelmiség közben elnyomásra hivatkozik. A tanárok fizetése semmit nem ér (kivéve azoké, akik missziót teljesítenek az őserdőben), a kórházak elavultak, a városban egyre nagyobb a bűnözés, amitől a belváros élhetetlenné válik.

Micheletti és liberális csapata egyelőre ül az ország élén, de változás nincs. Most Zelaya lázít a brazil nagykövetség ablakán keresztül, magához hívja a rancherók ezreit. A reptereket lezárják, kijárási tilalmat rendelnek el, álló háború folyik.

Az USA megint kettős politikát játszik. Zelaya köztudottan Chávez párti, de kell a csatlós a térségben, hiszen újabban Nicaraguából is aggasztó hírek láttak napvilágot, miszerint 2011-ben orosz pénzen megépül az új csatorna a Csendes-óceán és a Karib-tenger között. Ha a baráti Costa Rica mellé a másik szomszéd Hondurast is megnyerné magának az USA, akkor Nicaragua két tűz közé szorulhat, ami lassíthatja az orosz folyamatokat.

Ki issza meg ennek a levét? Az indiánok. Az erdőégetés továbbra is zajlik, csökkentve a vadászterületeket. Út nem épül, taníttatásuk nem megoldott. Felsőbb szinten megy a szájtépés, közben a valódi gondok nem oldódnak meg.  

Szerinted hová vezet mindez?

A bejegyzés trackback címe:

https://kozepamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr421399621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása