A Skach Koyl Fesztivál eredete több száz évre nyúlik vissza, azokba az időkbe, amikor a spanyol konkvisztádorok Dél-Guatemala földjére tették a lábukat. A Todos Santos Cuchumatánban élő mam maják az egyik legszívósabb fajta volt, a hódítók csak nagy veszteségek árán tudtak fölébbük kerülni. (A maja történelemben csupán egyetlen törzset, a rabinálokat nem sikerült leigázni soha, ők a 19. században önként asszimilálódtak.)

A maják máig úgy tartják, az, hogy a spanyolok legyőzték őket, csak egyetlen dolognak köszönhető, annak, hogy azok lóháton érkeztek. Mire az európaiak elérték a 16. század közepére ezt a még most is eléggé elzárt vidéket, addigra a mamok fel tudtak készülni belőlük. Rengeteg kisebb csata zajlott le, ami a spanyol oldalon is több ezer áldozatot követelt. A Skach Koyl Lovas Fesztivál a konkvisztádorok pusztításának, az ősök hőstetteinek és a mam maják teljes vereségének állít emléket, szimbolikusan Mindenszentek napján, november 1-én.

Ezen a napon a 2500 méter magasan, az Altos Cuchumatanes mélyén fekvő Todos Santos falujába több ezer mam zarándok érkezik a környező hegyekből. Mindenki népviseletben jár-kel az utcán, ami a nőknél egyszerű piros szoknyát és kék huipilt (zsákszerű hímzett felsőt), míg a férfiaknál piros csíkos nadrágot, kék-fehér inget, rózsaszín gallért és fehér vászonövet jelent. Mindkét nem képviselőjénél elmaradhatatlan kellék a kalap, kék szalaggal. A nők hátán többnyire gyermek lóg egy kendőbe tekerve, a férfiak kezében pedig egy üveg Gallo sör, vagy olcsó Quetzalteca rum.

A fesztivál csúcspontja a kora reggel kezdődő, de egész délutánig elhúzódó lóverseny. Kizárólag férfiak vehetnek részt az ütközeten, aminek pontos szabályai nincsenek, csupán vágtatni kell, lehetőleg minél gyorsabban. Két fajta lebonyolítást láthat az utazó. Az egyik, hogy rövid távon lesprintelik egymást a felek, a másik pedig egy akadályverseny. Ekkor is vágtában kell megtenni a távot, de több szakaszon keresztül, olykor egymással szemben téve azt.

A szakaszok végén bírák foglalnak helyet, akik, mikor a pontot eléri az első, sípjukkal hátra arcot fújnak. Ilyenkor nagy kalamajka keletkezik, az egymással szemben lovaglók ütköznek, aminek nem csak a ló, olykor a lovas is kárát látja. Nem ritka a haláleset ezeken a versenyeken, mert az ütközés után a lovas a lovak patája alá kerül, amik egyszerűen széttapossák. Azonban ilyen alkalomkor meghalni hőstett, a temetés inkább hasonlít ősi maja áldozati rituáléra, mint katolikus búcsúra.

A futam győztese az, aki délután az utolsó pontra elsőként érkezik meg. Eddigre igen kevesen maradnak versenyben, mert hajnal óta kötelező a piálás, s többen félholtra isszák magukat, állni sem tudnak, nem hogy a lóra felszállni. Ilyenkor bezuhannak az árokba, lovaikat meg az úton hagyják, ami növeli a balesetveszélyt. Olyat is láttunk, mikor a ló egymaga vágtázott szembe a versenyzőkkel, tömegkarambolt előidézve.

A győztes tisztje egyrészt a cím; a következő fesztiválig ő a Falu Bikája, másrészt puszta kézzel ő ölheti le az erre a célra felajánlott pulykát vagy kakast. Ez utóbbi ceremónia egyre ritkábban fordul elő, főleg azért, mert a győztes is olyan részeg, hogy ilyenkor kést adni a kezébe őrültség lenne. Bár ez az egész fesztivál úgy őrültség, ahogyan van...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.