Még õsszel fogant egy bejegyzés arról itt a blogban, hogy elmozdították Zelayát, a hondurasi elnököt a pozíciójából. Sokan katonai puccsnak nevezték az akciót, én akkor megvédtem az ellenzéket, miszerint alkotmányos joguk volt hozzá, mert Zelaya olyat tett, amiért az akció legitimitást nyert.

A hondurasi alkotmány kimondja, hogy egy elnök nem jelöltetheti magát újra, s ha valaki ezt a rendelkezést meg kívánja változtatni, akkor akár erõszakkal is elmozdítható pozíciójából. Mivel Zelaya kezdeményezte a parlamantben, hogy módosítsák az alkotmány ezen pontját, ezért Micheletti és csapata joggal döntötte meg az elnök amúgy demokratikus kormányát. A vicces az egészben az, hogy tavaly nyáron, mikor ez a hercehurca lezajlott, Zelaya és pártjának sokkal kisebb volt a támogatottsága, mint az ellenzéknek. Szinte biztosra volt vehetõ, hogy a novemberi választásokon Micheletti gyõz. Akkor miért volt mégis mindez olyan fontos?

Tegnap, január 27-én délután hagyta el Zelaya a brazil nagykövetség épületét, ahol azóta tartózkodott, mióta Costa Rica-i deportálása után visszaszökött az országba. No nem sétálhatott csak úgy ki az épületbõl. Tegucigalpa jó részét hermetikusan lezárták, a nemzetbiztonság szállíttatta ki õt és családját a Toncontín repülõtérre. Zelaya politikai nyomásra Dominikába költözik, Honduras területére csak akkor léphet, ha arra külön engedélyt kap. Továbbá aláirattattak vele egy papírt, hogy egész életében felhagy az aktív politizálással, nem csak Hondurasban, az egész Földön.

Mondhatnánk, hogy enyhén diktatórikus az eljárás egy olyan emberrel szemben, aki nem akart mást tenni, mint módosítani az alkotmány egy pontját, ami valószínûleg nem jelentett volna sem elõnyt, sem hátrányt senkinek. Amikor az ember utazgat, találkozik érdekes emberekkel. Tegnap abban a graciasi kajáldában, ahol ebédeltem, összefutottam Marcóval. Roppant értelmes fickó, õ az egyik agya a helyi turizmusfejlesztésnek. Beszélgettem vele, s megtudtam mi az igazság...

Elõre leszögezem, hogy nem kívánok politizálni vagy politikai vitát kavarni, de furcsa párhuzamok lesznek felfedezhetõk a nálunk 2006-ban lezajlott események és a tavaly nyári hondurasi események között. Zelaya politikája sokaknak szemet szúrt az elmúlt néhány évben. Közeledett Chávezhez és Evo Moraleshez, jó kapcsolatokat ápolt a nicaraguai Ortegával. Ez nyilván nem tetszett az USA-nak, akinek nem kevés köze lehet Zelaya megbuktatásában, de errõl majd késõbb. Most szimplán a kisember szemével írom le az eseményeket.

Marcó arról mesélt, hogy Zelaya egy korrupt disznó volt (no nem mintha ez nem lenne igaz bármelyik politikai vezetésre a világban). "El kellett mozdítani" - mondja - "Idén tavasszal fény derült egy nagy disznóságára. Az államkasszából rengeteg pénzt, 1 millió lempirát (kb. 10 millió forint!!!) játszott át a saját bankszámlájára, hogy Földet vásároljon, ahol majd gyapotot termeszt. Ez kiderült, elismerte vétségét. Az, hogy módosítani akarta az alkotmányt, csak ürügy volt az elmozdítására. Hála Istennek eltûnt örökre a politikai színtérrõl."

Hmmmm... 10 millió forint. Oké, ami Hondurasban 10 millió, az nálunk 30 millió. Komoly összeg, igaz? Pláne ezen a szinten. Nálunk csak a BKV-nál nyúltak le 1 év alatt 3 milliárdot. Mit lépett a hondurasi ellenzék? Eltávolította az elnököt, katonai erõvel "Nem kell tolvaj az ország élére!" felkiáltással. Persze a helyi farmerek tiltakoztak, mivel Zelaya közüllük való volt, de ez kevés volt. Odahaza mindenki kussol, max perel, ha valakit a politikai elitbõl korrupción érnek. Érthetõ, ha 2-3 hónapon belül választások lennének, de Hondurasban ezt választások elõtt is meglépték. Na ez a különbség Közép-Amerika és Közép-Európa között. Itt nincs nyünnyögés. Ha láthatóan hibáztál, akkor véged van, fel is út, le is út.

Persze nem vagyok naív és senki ne legyen az. Más van itt a háttérben, mégpedig valószínûleg az USA keze, de errõl majd a következõ bejegyzésben írok...   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.