2010.06.20. 02:04
Mi a jó Paraguayban?
Senki, az égvilágon senki nem tud semmit Paraguayról. Max annyit, hogy Chilavert, a gólvágó kapus hazája ez a Magyarországnál több mint 4-szer nagyobb ország. Mivel errefelé senki nem utazgat, ezért el kezdte izgatni a fantáziámat. Körbeutaztam Paraguayt, s most megpróbálnám osztályozni pozitívumok és negatívumok mentén.
Pozitívumok
1) A FÖLD LEGKEDVESEBB EMBEREI: Nem vicc! Sok helyen megfordultam már, de a törvény az törvény: ahol sok a turista, ott elpofátlanodik a közeg. Rengeteg példa van erre, ahogyan arra is, hogy ahol nincs turista, ott sokkal vendégszeretőbbek a helyiek. Amikor átkeltem a Gran Chacón, 2 napig semmiért nem kellett fizessek. Ingyen szállhattam meg helyi házaknál, megvendégeltek étellel és sörrel, ingyen fuvaroztak ide-oda. Mindez Filadelfiáig tartott, ahol azonban többségben van a német kisebbség, úgyhogy ott már fizettem, mint a katonatiszt! A lokálok szívogatják a tererét (amolyan teaféle termoszban, mindenki azzal mászkál az utcán), és megszólítanak az utcán, hogy kiféle és miféle vagy.
2) FOCIMÁNIA: Szerintem ebben is világelsők. Ez az az ország, ahol mindenkin folyton focimez van, ha pedig a válogatott játszik, akkor még azon is, aki amúgy nem fociőrült (ebből kevés van). Nem kizárólag a férfiakon, de nőkön és az 1 éves kisbabákon is ott virít a piros-fehér csíkos mez és az arcra festett zászló.
3) ASSZIMILÁLÓDOTT SPANYOLOK: Ha indiánlakta országokat, mint Peru, Bolívia vagy Guatemala látogatsz meg, akkor azt tapasztalhatod, hogy az ősök nyelve lassan feledésbe merül. Megérkezel Paraguayba, ahol 99% mesztic vagy tisztán spanyol, így azt várod, hogy itt majd könnyen boldogulsz a spanyoloddal, és azt veszed észre, hogy valami ismeretlen nyelven karattyolnak. Ez a guaraní, egy indiánnyelv, amit Dél-Brazíliától Észak-Argentínáig beszél egy indiánközosség. Paraguayban azonban nem a közösség tanulta el a spanyolt, hanem a spanyolok az indiánnyelvet. Így beszél a kékszemű, szőkehajú galíciai leszármazott indiánusul...
Negatívumok
1) TE! EZEK MEGESZIK A PUMÁT: Bezony! A Gran Chaco területén, ami amúgy Amazónia után Dél-Amerika második legnagyobb természetföldrajzi egysége, él egy indián népcsoport, az ayoreo. Mivel a Gran Chacón nehéz élelemhez jutni, ezért mindent megesznek, amit találnak. Ennek köszönhetően megkóstolhattam a pumát. Nagymacskát csak akkor vadásznak, ha a falu közelébe jön, amúgy ők sem fogyasztják jószívvel, de most bejött a településre a cicus, húst pedig hátra nem hagynak. Az íze? Hmmm... Maradjunk annyiban, hogy ez az egyetlen olyan étel, amivel ha kínálnak, biztos, hogy visszautasítom, s nem azért, mert vad természetvédő lennék...
2) NINCS ÚT: Paraguay közel egyharmada könnyen megközelíthető, de a Chaco az más tészta. Sem út, sem busz. Egyedül, hátizsákosként errefelé utazni igazából semmi értelme. A Trans-Chacón stoppolhatsz, s ha mázlid van, jön valami, amúgy a szomjhalált kockáztatod. A madárvilág lenyűgöző, de láthatnál többet is, ha lenne valaki, aki ismeri a vidéket és tud is vezetni. Ilyen azonban kevés van, s ha van is, piszok drága. Úgyhogy sok rejtett kincs egylőre rejtve maradt...
3) MIÉRT OLYAN DRÁGA?: Bár azt mondják, Paraguay Dél-Amerika 2. legszegényebb országa, az árak mégis európaiak. Oké, közép-európaiak. Étterem 5 dollár, 100 kilométer utazás 1000 forint, szállás 10-12 dollár éjszakánként. Ez főleg Bolívia után fáj. Uruguayban ülve és visszagondolva Paraguayra, röhejesen olcsó...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a_layne 2010.07.09. 23:57:04
Üdv, Arnold Layne (Lilla)
Utolsó hozzászólások