Megerkeztunk Delhibe, Indiaba. Tudom, semmi koze a temanak Kozep-Amerikahoz, de az utielmenyek azok csak utielmenyek. Mar vagy 1 honapja nem ereztem a repulout faradalmait es a jetlaget, nem is gondoltam volna, hogy ennyire sikerul tole elszoknom. :)

Barmi infot gyujtesz az utazas elott Indiarol, mindenhol azt olvasod, hogy konnyu buszt fogni, a szallasok nagyon olcsok, cserebe azonban nagy a kosz es a szegenyseg. Nos, mindez addig volt igaz, amig az orszag nem dontott ugy, hogy megrendezi a Nemzetkozossegi Jatekokat 2010-ben. Ennek jotekony hatasa, hogy Delhi utjait felujitjak, uj es szep szallodakat emelnek, metrot epitenek, stb. Azonban lerombolja azt a kepzetet a hatizsakos utazoban, hogy India, azon belul Delhi olcso.

A kormany nyomasara bezartak az osszes vendeghazat, a taxisoknak pedig jutalek fejeben kiadtak ukaszkent, hogy a turistakat cipeljek draga es jobb minosegu szallasokra. A hippitanyak, mint Paharganj es a Connaught Place hostelei egytol egyig bezartak kapuikat, a megmaradt ket Lonely Planet altal ajanlott turistaszallo ebbol kofolyolag tele van (igaz, azok is mar csak 1 honapig, ugyanis utana azokat is lebombazzak). De lassuk lepesrol-lepesre elso elmenyeinket a 18 millios metropoliszbol.

1) Taxi a repterrol

Nem vagyunk taxifanok, ahol lehet, inkabb tomegkozlekedunk (aki utazott mar velem, az tudja mi a jo benne). Ez volt a terv most is, azonban a helyi busz elott kilometeres varakozo sor fogadott. Egy magat taxisnak kiado autoval rendelkezo ficko lepett elenk, hogy 2 dollarert bevisz minket a varosba. Ez barati, rabolintottunk. Az arral nem is volt problema, annal inkabb a kocsival es a soforrel. Emberunk az egesz ut alatt vicces cigit szivott meglett 60-as korahoz kepest. Inkabb belassitotta a szerencsetlent, mint sem beszedesse tette volna, igy szep lassan mindenki leelozott minket. A vegen oly annyira, hogy a kocsi is megadta magat, egyszeruen leallt a motor. Atrakott minket egy riksaba, azzal probaltunk bevergodni a belvarosba.

2) Szembesules a szallashelyzettel

Sikerult elsore azt a ket vendeghazat kineznunk magunknak, ami meg allt, azok azonban tomve voltak emberekkel. A szallo tulaja nem fuzott hozza sok remenyt, hogy olcso szobat barhol is talalunk a varosban, riksasunk azonban bizott magaban. Mindhiaba. Paharganjot par honapja eltuntettek a Fold szinerol, metrot epitenek rohamleptekben. Mikor kozoltem a riksassal, hogy nalunk is epitenek egyet 3 milliard dollarbol, elnevette magat. Naluk ennyi penzbol Bombayig meglenne az alagut. Vegul egy turista informacional kotottunk ki, hatha tudnak valami tippet adni...

3) Lehuzni a turistat!!!

Bar a tourinformok allami kezben vannak, az alkalmazottak jutalekert dolgoznak. Mindenkepp 50 dollaros (???) szallasra akartak cibalni, valamint ra akartak beszelni arra, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hagyjuk el a varost, es persze segitenek privat taxit talalni Jaipurba konnyed 120 euroert. Bevallom, oszintenek tuno kepuknek es a repulout faradalmainak koszonhetoen majdnem megvezettek minket, de vegul helyen volt az eszunk. Mikor azzal jottek, hogy az uj buszpalyaudvar a varostol 50 kilometerre epult meg, ami kizarolag taxival kozelitheto meg, akkor leesett a tantusz, atveres az egesz. Sertodotten kivonultunk, ettunk nehany banant, valamint ittunk egy hamisitott coca-colat, majd leszolitottuk Lalat, a riksast, hogy most azonnal vigyen minket olyan helyre, ahol nem tul dragan megszallhatunk. Az oreg nagyon rendes volt, latta rajtunk, hogy tele van a hociponk, ezert Karol Bagh fele vette az iranyt. Azt o is mondta, hogy az 5 dollaros vendeghazak megszuntek, de 15 dollarert privat furdos, tiszta szobat tud. Mar teljesen mindegy volt, a lenyeg, hogy vizszintesbe helyezzuk magunkat vegre. 

4) Pihenes utan szebb az elet

Aludtunk vagy 4 orat, s most Karol Bagh hangos utcait jarjuk. Epitkezes mindenfele. Hindu asszonyok a fejukon hordjak a teglat, a ferfiak guggolnak a jardan, es szivnak. Minden epul es szepul, a maga tempojaban. Este talakozunk Matyi baratommal, aki munkaja miatt Indiaba szamuzetett. Remelem alkoholos allapotban meg jobban megszepul a varos...   

Senki, az égvilágon senki nem tud semmit Paraguayról. Max annyit, hogy Chilavert, a gólvágó kapus hazája ez a Magyarországnál több mint 4-szer nagyobb ország. Mivel errefelé senki nem utazgat, ezért el kezdte izgatni a fantáziámat. Körbeutaztam Paraguayt, s most megpróbálnám osztályozni pozitívumok és negatívumok mentén.

 

Pozitívumok

1) A FÖLD LEGKEDVESEBB EMBEREI: Nem vicc! Sok helyen megfordultam már, de a törvény az törvény: ahol sok a turista, ott elpofátlanodik a közeg. Rengeteg példa van erre, ahogyan arra is, hogy ahol nincs turista, ott sokkal vendégszeretőbbek a helyiek. Amikor átkeltem a Gran Chacón, 2 napig semmiért nem kellett fizessek. Ingyen szállhattam meg helyi házaknál, megvendégeltek étellel és sörrel, ingyen fuvaroztak ide-oda. Mindez Filadelfiáig tartott, ahol azonban többségben van a német kisebbség, úgyhogy ott már fizettem, mint a katonatiszt! A lokálok szívogatják a tererét (amolyan teaféle termoszban, mindenki azzal mászkál az utcán), és megszólítanak az utcán, hogy kiféle és miféle vagy.

2) FOCIMÁNIA: Szerintem ebben is világelsők. Ez az az ország, ahol mindenkin folyton focimez van, ha pedig a válogatott játszik, akkor még azon is, aki amúgy nem fociőrült (ebből kevés van). Nem kizárólag a férfiakon, de nőkön és az 1 éves kisbabákon is ott virít a piros-fehér csíkos mez és az arcra festett zászló.

3) ASSZIMILÁLÓDOTT SPANYOLOK: Ha indiánlakta országokat, mint Peru, Bolívia vagy Guatemala látogatsz meg, akkor azt tapasztalhatod, hogy az ősök nyelve lassan feledésbe merül. Megérkezel Paraguayba, ahol 99% mesztic vagy tisztán spanyol, így azt várod, hogy itt majd könnyen boldogulsz a spanyoloddal, és azt veszed észre, hogy valami ismeretlen nyelven karattyolnak. Ez a guaraní, egy indiánnyelv, amit Dél-Brazíliától Észak-Argentínáig beszél egy indiánközosség. Paraguayban azonban nem a közösség tanulta el a spanyolt, hanem a spanyolok az indiánnyelvet. Így beszél a kékszemű, szőkehajú galíciai leszármazott indiánusul...  

 

Negatívumok

1) TE! EZEK MEGESZIK A PUMÁT: Bezony! A Gran Chaco területén, ami amúgy Amazónia után Dél-Amerika második legnagyobb természetföldrajzi egysége, él egy indián népcsoport, az ayoreo. Mivel a Gran Chacón nehéz élelemhez jutni, ezért mindent megesznek, amit találnak. Ennek köszönhetően megkóstolhattam a pumát. Nagymacskát csak akkor vadásznak, ha a falu közelébe jön, amúgy ők sem fogyasztják jószívvel, de most bejött a településre a cicus, húst pedig hátra nem hagynak. Az íze? Hmmm... Maradjunk annyiban, hogy ez az egyetlen olyan étel, amivel ha kínálnak, biztos, hogy visszautasítom, s nem azért, mert vad  természetvédő lennék...

2) NINCS ÚT: Paraguay közel egyharmada könnyen megközelíthető, de a Chaco az más tészta. Sem út, sem busz. Egyedül, hátizsákosként errefelé utazni igazából semmi értelme. A Trans-Chacón stoppolhatsz, s ha mázlid van, jön valami, amúgy a szomjhalált kockáztatod. A madárvilág lenyűgöző, de láthatnál többet is, ha lenne valaki, aki ismeri a vidéket és tud is vezetni. Ilyen azonban kevés van, s ha van is, piszok drága. Úgyhogy sok rejtett kincs egylőre rejtve maradt...

3) MIÉRT OLYAN DRÁGA?: Bár azt mondják, Paraguay Dél-Amerika 2. legszegényebb országa, az árak mégis európaiak. Oké, közép-európaiak. Étterem 5 dollár, 100 kilométer utazás 1000 forint, szállás 10-12 dollár éjszakánként. Ez főleg Bolívia után fáj. Uruguayban ülve és visszagondolva Paraguayra, röhejesen olcsó... 

3 komment

Címkék: paraguay

Mikor Latin-Amerikában utazol, óhatatlanul is találkozol egy igen furcsa jelenséggel. Ülsz a buszon, egyszer csak felcsendül egy ismerős dallam. Furcsálod, mert spanyolul van, Te mégis ismered, pedig odahaza spanyol dal igen-igen ritkán csendül fel a rádióban. És nem, nem salsa, vagy Shakira, esetleg Enrique Iglesias, hanem valami olyasmi, amit már akár a '80-as években is hallhattál... Bon Jovi, Roxette vagy Scorpions... A legnagyobb rock legendák nem bíznak semmit a véletlenre. Lemezeiket fevették spanyolul, mert tudták, a latinok nem hajlandóak angol dalokat hallgatni. Íme a 3 legismertebb, amiket bármelyik pillanatban hallhatsz a helyi rádiókban!

 

Bon Jovi - Como Yo Nadie Te Ha Amado

Bon Jovi szinte az összes lemezét kiadta spanyolul, érdekes módon a latinoknak nem a legnagyobb slágerei jöttek be, hanem egy kevésbé ismert nóta, a This Ain't Love Song. Csak érdekességképpen itt egy régi nagy sláger ugyancsak spanyolul, rádásul klippel (Bon Jovi - Cama de Rosas).

Roxette - No Sé Si Es Amor

A Roxette tudta mi kell a latinoknak! Egyetlen lemezt készítettek csupán spanyolul, azon kivétel nélkül a balladáik hallhatók. A legismertebb itt is a Listen To Your Heart, azaz a Habla El Corazón.

Scorpions - Vientos De Cambio

A Scorpions külön lemezt nem adott ki spanyolul, azonban legnagyobb slágerét ő sem hagyhatta veszni Amerikában. Így született meg a Vientos De Cambio, ami Közép-Európa mellett néhány latin-amerikai országban fejti ki igazán hatását. Pl. Nicaraguában, ahol tudják mi az a vasfüggöny! 

Szólj hozzá!

Címkék: zene

EndiMirador 2010.05.12. 02:00

12 nap Peru

Kezdjuk az elejen! Az egesz kis csapat epsegben megerkezett Limaba. Ellentetben velem, mindenkinek meg volt a csomagja, ugyhogy orok tanulsag, az olcso mindig dragabb! Vacsorara egy belvarosi ettermet valasztottunk, ahol eloszor kostoltunk bele a piscoba, a perui torkolypalinkaba. Citromlevel es tojassal higitjak, erdekes probalkozas, de egy jo bauer tequilanal (szilvapalesz-zsirszalonna-mustar) nincs kellemesebb, ezt Tomi is tanusithatja.

A delelott a varosnezese volt, majd delutan elindultunk del fele. Mivel nem sokkal a csapat elott ertem csak Peruba, ezert szervezes hianyaban bereltem egy kisbuszt (nem vagyok hive az ilyesminek). Vanessa, a soforunk, bar meg nem dontotte el, hogy no-e vagy ferfi, nagyon segitokesz teremtes volt. Tomi tort spanyoljan jokat mulatott, de azt nem ertette, hogy miert akar a magyar megallni a puszta kozepen fotozgatni.

Paracasban egy rovid kavaras utan vegul elfoglaltuk a szallasunkat. Reggel a Ballestas-szigeteket ejtettuk utba csonakkal. A "szegeny ember Galapagosanak"  is nevezett szigetcsoport varazslatos. Tobb mint 50 000 madar feszkel itt, koztuk pingvinek, szulak es karokatonak, de fokabol sincs hiany. A guano szag mondjuk nem emel a szinvonalon, de ez igazan reszletkerdes.

Delutan, kihasznalva a privat kisbusz elonyeit, ellatogattunk Huacachina oazisaba. Tobb szaz meter magas homokdunek mindenfele, azok melyen egy zoldello volgy toval. 2 oras kirandulas kovetkezett a homokdunek kozott, 40 fokban. Ezutan igen-igen jol esett az a par liter vorosbor, amit az egyik kornyeki bodegaban horpintettunk fel. Az ejszakat Nazcaban toltottuk, ami az 1999-es foldrenges ota szepen epul-szepul.

Masnap reggel ures gyomorral szallt fel a csapat a vadonatuj repuloterrol, hogy megszemlelje a hires Nazca-vonalakat. Ha engem kerdeztek, az egesz kamu, sivatagban ilyen nem marad meg 2000 even at, de a regeszek azt mondjak, ez bizony szakralis helyszin volt. A hanyas elmaradt, igy boldogan vetettuk be magunkat egy ujabb kisbuszba (Vanessa hajnalban elbucsuzott tolunk), amivel Chauchilla indiantemetojebe kocsikaztunk. Ez a videk a szublimalt nagy semmi. Homok es ko, tavolban az Andok hegylancai, no meg mumiak mindenfele. Kelet fele neznek gubbasztva a 40 fokos hosegben, 2 meter hosszu fonott hajukkal, siri csendben. Sehol egy lelek, csak mi, es ok. Felelmetes elmeny...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Chauchilla utan megtekintettuk a nazcak 2000 eves vizhalozatat, majd El Telar kultikus vonalai kovetkeztek, vegul Paradones inkakori maradvanyai. A sivatag porat egy helyi etkezdeben pihentuk ki, mielott felszalltunk a perui alvo buszra, amivel csak masnap hajnalra erkezunk meg Arequipaba.

A csapat rendesen lefaradt a hosszu ut alatt, de a hajnali taj, a Misti, a Chachani es a Pichu Pichu havas csucsai erovel toltottek fel mindenkit. A napot a varos megismeresevel toltottuk. Eloszor a Szent Katalin zardat jartuk korbe (jo 3 oras folyamat), majd ebedre egy kedves ismerosomhoz latogattunk el, aki eredeti inkakori etkezdet uzemeltet, raadasul vad magyar-kecsua szarmazaselmelet-kutato. Az irgalmatlan meretu lama steak elfogyasztasa kozben szepen mindenkit meggyozott arrol, hogy a magyar nyelv tenyleg nem all messze a kecsuatol. Tanitasat jo fajta hazi torkolypalinkaval jutalmaztuk.

Eljott az este, koran nyugovora tertunk, mert hajnali 3-kor indul a buszunk a colca-kanyonba. 4910 meter magasan megy a busz, az ablak csontra be van fagyva, odakint tombol a -15 fok. Mire elerjuk a Colca-kanyon bejaratat, mar sut a nap. Elso megallonk a Cruz del Condor, ahol ezidaig soha nem lattam kondorkeselyut, de ezuttal nagy mazlink van. Nem egy, nem ketto, legalabb egy tucat 4 meter szarnyfesztavolsagu orias ropkod a fejunk felett.

Cabanacondeba reggel 9-re erunk. Gyors reggeli, majd megkezdjuk az ereszkedest az 1500 meterrel lejjebb fekvo oazisba. Hosszu, faradtsagos ereszkedes ez egy igen meredek osvenyen, hatterben a Vulkanok-volgyevel es nehany havas 5000-essel. 1 ora utan ketten sajnos feladjak a kuzdelmet, egy rossz lepes eleg volt, hogy a terd megalljt parancsoljon. Kenytelen voltam leszaladni viharos gyorsasaggal a kanyon melyere, hogy oszvert keritsek. Szerencsere 2/3 tavnal osszefutottam Juannal, akinem pont volt 2, igaz, nyereg nelkul. Visszakapaszkodtunk a sebesultekhez, akik kenytelenek voltak szoren megulve az oszvert visszaterni a fagyos Cabanacondeba. Aztan jott a kovetkezo aldozat. Zsuzsa rosszul lepet es szerencsetlensegere pont orra bukott. Hihetetlen lelekerorol tanubizonysagot teve, verzo fejjel es felkotott karral is vallalta a folytatast. Kozel 4 oras porctepazo ereszkedes utan vegre leertunk a volgy aljara, ahol vart a megerdemelt mereg draga sorital es a medence.

Hajnalban a megtizedelt csapat ugy dont, hogy inkabb probaljunk meg oszverhaton felkapaszkodni a kanyon tetejere. Az ut igy is 2 oras, ami nem tunik soknak, de a teriszony mindenkinel jelen volt. Peterek szerencsere tegnap epsegben felertek Cabanacondeba, igy a reggel 10-es busszal visszatertunk Arequipaba.

Mintha ez a 2 nap el lett volna atkozva, ujabb szerencsetlenseg kovetkezett. Arequipabol az esti orakban indultunk volna tovabb Cuscoba, de 20 perccel az indulas elott Tomi kialtasara leszek figyelmes: "Hol a taskam? Elloptak! A k....a a.....t!" Egyetlen masodpercre vette le a szemet Tomi a taskajarol, s annak azonnal laba kelt. Benne 400 dollar, fenykepezo, s a legfajobb, az utlevel.

Cuscoba kora hajnalban erkezunk meg, s az elso nap azonnal az intezkedese. Sajnos semmi joval nem kecsegtetnek. A penz es a fenykepezo egy dolog, de az utlevelet minimum 1 hetig tart kiallitani, mivel Peruban nincs magyar nagykovetseg, csak konzulatus. Azonnal nyilvanvalova valik, hogy Tominak Limaba kell utaznia, hogy a finn nagykovetsegen az argentin magyar nagykovetseg altal kibocsatott ideiglenes utlevelet a magyar konzul kozbenjarasaval atvhesse. Orom az urmben, hogy pentek van, a busz legkorabban szombat estere erne Limaba, amikor a konzulatus zarva tart, igy legalabb Tomi eljuthat a hon ahitott Machu Picchuhoz.

A terv borul, szerencsere a csapat kompromisszumkepes, s meg a delutan folyaman buszba ulunk, hogy Ollantaytambonal elerjuk az utolso vonatot Aguas Calientesbe. A januari hegyomlas nem kicsit tepazta meg a kornyeket, a vonat meg Ollantaytamboig sem tud eljutni, igy attol 20 kilometerre egy kis faluban szallunk be vonatba. Este 10 orara futunk be Aguas Calientesbe, szallasfoglalas nelkul, de szerencsere talalunk egy egyszeru eldugodt panziot, ahol atveszelhetjuk az ejszakat. Tomi vigasztalasra szorul, ezert ugy dontunk, irany egy helyi kocsma, ahol ugyesen lebutithatjuk magunkat. 600 forintert literes kancsoban kapjuk a Cuba Libret, ledontunk belole harmat, s a banat maris a multe.

Masnap aztan irany a Machu Picchu (ejtsd: macsu pikcsu). Sokan Perut a Machu Picchuval azonositjak, de aki itt jar, az csalodik. Szep es misztikus, de az embertomeg sokszor elviselhetetlen. Ettol fuggetlenul nagyon jol erezzuk magunkat, bar Tomi hosszasan szidalmaz, hogy ilyen helyzetben hogy lehet ot ekkora mennyisegu rumos kolaval megmergezni, de megnyugtatom, hogy en meg jozanul a romokat soha nem lattam. Sajnos a nagy kapkodasban visszafele csak az utolso vonatra kaptunk helyet, amivel hajnali 2-re ertunk vissza Cuscoba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tomi hajnalban elbucsuzott tolunk, s konnyed 20 oras buszutra indult Limaba (osszedobtuk neki a penzt), mi pedig Pisac fele vettuk az iranyt. Pisac a kondorkeselyu varosa, az az inkakori romvaros, ahol a legszebben latszodik az inka epiteszet korszakolasa. Tambomachay a vizkozpont, Puka Pukara pedig az erod, ahonnan belatni a 6300 meter magas Ausangatet. A nap vegere Quenko maradt, az inkak csillagaszati kozpontja. Ezutan a csapat megerdemelt egy igazan kiados vacsorat, johetett a Cuy, azaz a tengerimalac. Szerencsere senki nem volt finnyas, igazabol nincs is nagyon mire. A tengeri malac nagyszeru csemege!

Az utolso ket napban bejartuk Cuscot, megismertuk Tipon romjait, Pachamama osi szentelyet, valamint Ollantaytambot. A romoktol visszaterve megalltunk egy krumplifoldon, ahol a helyi parasztok chichaval (erjesztett kukoricasor) es friss krumplival kinaltak. Jot mulattunk egymason, elmondasuk szerint, nekik nincs semmi kapcsolatuk a turistakkal, mert azok csak atrohannak buszaikkal a foldjukon, es nagyon orultek, hogy megismerhettek minket. Mi is hasonlokepp!

Ja, Tominak vegul sikerult elinteznie a papirokat, igy nem ragadt Peruban!

      

2 eve tortent, hogy elso alkalommal repultem Roman es Caracason at Limaba. Akkor megfogadtam, hogy ilyet soha a tobbe, de a penz nagy ur, s ha igy olcsobb 30-40 ezerrel a jegy, gondoltam, hat legyen. De, hogy az elejen kezdjem, hadd meseljem el a 2 evvel ezelotti sztorit.

 

 

 

 

 

Az egesz ugy kezdodott, hogy 1 egesz nappal elneztem az indulast. Junius 16-an delutan vettem eszre, hogy a jegyem nem 17-re szol, hanem 16-ra, igy nagy panik lett rajtam urra. Gyorsan tarcsaztam a Vinafourt, akik akkor meg igen kis ceg voltak, igy kozvetlen a fonok vette fel. Latva a szamomat azonnal azzal kezdte, hogy ugye nem Caracasbol hivom. Kiderult, hogy Caracasban elore be nem jelentett sztrajk van 16-an, igy halvany esely mutatkozott arra, hogy nem buktam azonnal a 270 ezres repjegyemet. Kikocogtam Ferihegyre, de az Alitalias holgy nem allt velem szoba, leven neki 5-kor lejart a munkaideje, igy 17-en reggel, mintha mi se tortent volna, kimentem a repuloterre, es koveteltem az Alitaliatol, hogy adjanak uj jegyet, mert tegnap sztrajk volt Caracasban, ezert en el sem repultem. Legnagyobb meglepodesemre egyetlen szo nelkul a kezembe nyomtak az uj jegyet. Na ennyit a jofejsegrol, innentol teljes kaosz. Hogy mi lesz abbol, ha egy olasz-latin kooperacioval utazol?

Caracasba kis kesessel erkeztem. A csomagjegyem (mert a Taca legitarsasag nincs szerzodesben az Alitaliaval) csak idaig szolt, itt fel kellett volna vegyem a zsakom, ujra becsekkolni es vissza a tranzitba. Csak hogy ha tranzitban vagy Venezuelaban, akkor nem kaphatsz pecsetet, tehat a csomagodert sem mehetsz ki. Hiaba minden hiszti, az uvegfalon at latva, hogy a csomagom ott porog a szalagon, mehettem a limai kapuhoz. Limaban mar nem lepodtem meg, mikor kozoltek, hogy a zsak Caracasban maradt, de mar jon egy cargo jarattal, hajnali 2-kor itt van. Nagyszeru. Hajnali 2-kor ket katona kisert be a csomagkiadohoz, ahol azzal fogadtak, hogy valami hiba tortent, mert a csomagom most Bogotaban van, de 4-re egy masik cargo jarattal tenyleg megerkezik. Hajnali 5 orakor vegre tenyleg megjott, az allapotarol most inkabb nem ejtenek szot.

Ezekkel a tapasztalatokkal irtam e-mailt az utasomnak, hogy 1 het mulva, ha el akarja kerulni a hajnali repteren boklaszast Limaban, Caracasban addig hisztizzen, amig hozza nem jut a zsakjahoz. Megerkezve egyik szeme sirt, a masik nevetett. O szant arra fel orat, hogy balhet csapjon, igy kijutott a zsakjahoz, azonban ujra becsekkolni nem engedtek, hanem a 80 literes zsakjaval a hatan visszakisertek a tranzitba, ahol persze minden hegymaszo-felszereleset elvettek azzal a jelszoval, hogy megis hogyan kepzeli, hogy jegcsakanyt es hagovasat akar felcsempeszni a gepre. Kb. 100 000 forintja banta az akciot.

Nem csoda hat, hogy elore feltem az ujabb Alitalia-Taca koprodukciotol. Budapesten nem meglepo modon csak Caracasig adtak csomagjegyet, mert hiaba 21. szazad es 3 eves benazos mult, szerzodes a ket legitarsasag kozott maig nem szuletett a csomagokrol. Romaba este 9-kor erkezem, tovabb reggel 9-kor indulok. Polifoam, halozsak, kenyelmetlen ejszaka a sarokban, varom a megvalto reggelt. 9 ora es semmi. 10 ora, meg mindig semmi. A pilotak kiszallnak a gepbol es ott hagyjak a varot. Allitolag meghibasodott a gep, nem indulhat el. Vegul delben szallunk fel, 3 oras kesessel. Mar most szinte biztos, hogy a caracasi atszallast buktam, de hatha. Amugy ennel aljasabb geppel tengerentulra meg nem repultem. Ha lattal mar mocskos WC-t es lestrapalt utasteret. Igazabol ez nem szokott zavarni, az mar sokkal inkabb, hogy az hagyjan, hogy 3 oras kesesben vagyok, leszallas utan 25 percet alldogalunk a kifuton, mert nincs szabad kapu. 50 percem van az atszallasra, ez alatt fel kene vennem a csomagom, ujra becsekkolni es rohanni a kapuhoz. Tavaly New Yorkban ez a csoda sikerult, s az a repter kozel 100-szor ekkora, mint ez. Ne lepodj meg, itt nem sikerul!

Ezuttal kiengednek a csomaghoz, igaz, hiaba konyorogok, hogy engedjenek elore, mert elmegy a csatlakozasom, vegig kell alljam a 30 perces sort. A hatizsak sehol, az informacioban azt mondjak, most ezzel ne foglalkozzak, rohanjak a Tacahoz, hatha kapok meg beszallokartyat. Hat nem kapok, mire odaerek, a pult mar zarva. Irany az Alitalia irodaja, ami lent van a pinceben az Interpol irodaja mellett. Kicsit ovopince hangulata van, de ha tudnak barmi joval kecsegtetni, akkor nekem igazabol mindegy a hely hangulata.

A csomagomrol lovesuk nincsen, azt mondjak, nem latjak a gepben, biztosan feladtam en azt Budapesten? Ez ugy kb. 30 oranyi kialvatlansag utan ugy esett, mint mikor 3 eve Amszterdamban a vamos forgatva a magyar utlevelem megkerdezte, hogy "eloszor jarok Europaban"? Akkor humoromnal voltam, s vizumkero lapot kertem, most inkabb osszerancolom a homlokon. A lenyeg, a zsakomrol semmi hir, talan Romaban van, talan nem, de hogy Caracasban nincs, az biztos. Mondom, nem baj, lattam, megy este 8 orakor egy masik gep Limaba, valami LAN legitarsasag gepe. A foproblema azonban az, hogy kijottem a tranzitbol, ezert az en hibam, hogy lekestem a gepet, mert ha bent maradok, akkor elerem. Arra persze csak razzak a fejuket, hogy a csomagjegyem csak idaig szolt, tehat fel kene vegyem es ujra becsekkolnom.

Sikerul addig rancolni a homlokom, amig kieroszakolok beloluk egy szallodai szobat, ha mar a LAN-nal nem repulhetek. Igy kerulok a Hotel Oleba. 5 csillagos szalloda a Karib-tenger partjan, all inclusive, egy nap erejeig. Mert a Taca gepe holnap este 5 utan indul. Hogy csomagostul vagy anelkul? Az a jovo zeneje... 

Skach Koyl Fesztivál eredete több száz évre nyúlik vissza, azokba az időkbe, amikor a spanyol konkvisztádorok Dél-Guatemala földjére tették a lábukat. A Todos Santos Cuchumatánban élő mam maják az egyik legszívósabb fajta volt, a hódítók csak nagy veszteségek árán tudtak fölébbük kerülni. (A maja történelemben csupán egyetlen törzset, a rabinálokat nem sikerült leigázni soha, ők a 19. században önként asszimilálódtak.)

A maják máig úgy tartják, az, hogy a spanyolok legyőzték őket, csak egyetlen dolognak köszönhető, annak, hogy azok lóháton érkeztek. Mire az európaiak elérték a 16. század közepére ezt a még most is eléggé elzárt vidéket, addigra a mamok fel tudtak készülni belőlük. Rengeteg kisebb csata zajlott le, ami a spanyol oldalon is több ezer áldozatot követelt. A Skach Koyl Lovas Fesztivál a konkvisztádorok pusztításának, az ősök hőstetteinek és a mam maják teljes vereségének állít emléket, szimbolikusan Mindenszentek napján, november 1-én.

Ezen a napon a 2500 méter magasan, az Altos Cuchumatanes mélyén fekvő Todos Santos falujába több ezer mam zarándok érkezik a környező hegyekből. Mindenki népviseletben jár-kel az utcán, ami a nőknél egyszerű piros szoknyát és kék huipilt (zsákszerű hímzett felsőt), míg a férfiaknál piros csíkos nadrágot, kék-fehér inget, rózsaszín gallért és fehér vászonövet jelent. Mindkét nem képviselőjénél elmaradhatatlan kellék a kalap, kék szalaggal. A nők hátán többnyire gyermek lóg egy kendőbe tekerve, a férfiak kezében pedig egy üveg Gallo sör, vagy olcsó Quetzalteca rum.

A fesztivál csúcspontja a kora reggel kezdődő, de egész délutánig elhúzódó lóverseny. Kizárólag férfiak vehetnek részt az ütközeten, aminek pontos szabályai nincsenek, csupán vágtatni kell, lehetőleg minél gyorsabban. Két fajta lebonyolítást láthat az utazó. Az egyik, hogy rövid távon lesprintelik egymást a felek, a másik pedig egy akadályverseny. Ekkor is vágtában kell megtenni a távot, de több szakaszon keresztül, olykor egymással szemben téve azt.

A szakaszok végén bírák foglalnak helyet, akik, mikor a pontot eléri az első, sípjukkal hátra arcot fújnak. Ilyenkor nagy kalamajka keletkezik, az egymással szemben lovaglók ütköznek, aminek nem csak a ló, olykor a lovas is kárát látja. Nem ritka a haláleset ezeken a versenyeken, mert az ütközés után a lovas a lovak patája alá kerül, amik egyszerűen széttapossák. Azonban ilyen alkalomkor meghalni hőstett, a temetés inkább hasonlít ősi maja áldozati rituáléra, mint katolikus búcsúra.

A futam győztese az, aki délután az utolsó pontra elsőként érkezik meg. Eddigre igen kevesen maradnak versenyben, mert hajnal óta kötelező a piálás, s többen félholtra isszák magukat, állni sem tudnak, nem hogy a lóra felszállni. Ilyenkor bezuhannak az árokba, lovaikat meg az úton hagyják, ami növeli a balesetveszélyt. Olyat is láttunk, mikor a ló egymaga vágtázott szembe a versenyzőkkel, tömegkarambolt előidézve.

A győztes tisztje egyrészt a cím; a következő fesztiválig ő a Falu Bikája, másrészt puszta kézzel ő ölheti le az erre a célra felajánlott pulykát vagy kakast. Ez utóbbi ceremónia egyre ritkábban fordul elő, főleg azért, mert a győztes is olyan részeg, hogy ilyenkor kést adni a kezébe őrültség lenne. Bár ez az egész fesztivál úgy őrültség, ahogyan van...

Qoyllur Rit'i Fesztivál alapja egy 1780-as történet, ami azzal kezdődött, hogy Mariano, egy szegény birkapásztor összebarátkozott egy mesztic fiúval, Manuellel a Colquepunku-hegyen. Manuel egymagában barangolt 5000 méter magasan a hóban, mikor Mariano rálelt. Manuel, a lelencgyerek érdekes módon étellel kínálta Marianót, így az nem ment haza ételért. Az apa aggódott a fiáért, ezért utánament a hegyekbe. Ott találta a két fiút és a nyájat, azonban a nyáj sokszorosára nőtt. Az apa annyira megörült a sok-sok birkának, hogy fiának ajándékba ruhát akart vásárolni. Elküldte Marianót, hogy vegyen magának valamit Cuscóban, ő azonban megkérte apját, hadd vegyen olyat, amilyen Manuelnek van. Az apa természetesen beleegyezett. Mariano letépett egy darabot Manuel ingéből, s azzal nekiindult Cuscónak.

Cuscóban kiderült, az anyag, amit magával vitt Mariano, olyan kelme, amit csak a helyi bíboros visel. A fiú elment a paphoz, s megkérte, hadd kapjon ilyen anyagot. A fiú megkapta a leplet, de a bíboros nem értette, hogy kerülhetett Manuelhez az anyag, ezért vizsgálódni kezdett. 1783. június 12-én az ocongatei pappal és Marianóval felmászott a Colquepunku-hegyre, hogy lássa Manuelt, aki ekkor egy hegyi menedékben élt egymagában. Hófehér ruhát viselt és vak volt. Manuel azt kérte a bíborostól és a paptól, hogy jöjjenek vissza egy nagyobb csapattal valamikor. Ez meg is történt, pár nap múlva a bíboros maga mellé vett több tucat helyi parasztot és egyházi személyt, akikkel újra felmászott a hegyre. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manuel a hegy tetején lebegett, ragyogott. A zarándokok a közelébe merészkedtek, majd mikor megérintették, Manuel egy szenvedő Jézust formázó tayanka bokorrá változott. Mariano, a jóbarát annyira megijedt, hogy ő okozta Manuel vesztét, hogy helyben meghalt. A zarándokok a testét egy kőrakás alá temették és gyertyát gyújtottak érte. A bíboros a bokrot kiszedette és Spanyolországba küldette, ami soha többé nem került vissza Peruba. A helyi pásztorok ezt rossz szemel nézték, és nyomásukra az egyház új bokrot ültetett a hegy tetejére. A sír fölé kápolnát emeltettek, és a sírkőre Jézust mintázó képet festettek. Ezt a képet nevezik ma Qoyllur Rit'inek, azaz Hócsillagnak.

Éveken át zarándokok jártak a hegy tetőre, de később az egyház betiltotta a fesztivált, ami csak 1928-ban éledt újjá, Ccatca papjának a közbenjárásával. A puacartambói kecsuák gyújtották újra a gyertyalángot Mariano sírjánál. Azóta évente közel 10 000 zarándok érkezik a szent helyre, a Colquepunku-hegy lábánál nyújtózkodó Sinakara-völgybe, hogy imát mondjon Manuel és Mariano lelki üdvéért. A kecsua falvak szent emberei, az ukukuk ilyenkor felmásznak a gleccseren, hogy jeget vágjanak maguknak, amiből a helyi templomokban szentelt víz lesz. A fesztivál alatt tilos az alkoholfogyasztás, mégis nagy a dínom-dánom. Népviseletbe öltözve Ch'unchu, Qolla, Ukuku és Machula táncokat táncolnak 2 nap és 2 éjszaka az olykor dermesztő hidegben...

 

Korábban már két másik TOP10-es listát öszeállítottam Közép-Amerikával kapcsolatban. Ezúttal a maja romvárosokat rangsorolnám érdekességük, szépségük és nyújtott élmény alapján.

A legtöbb ember, ha maja romvárosokról beszélünk, Mexikóra asszociál, ami az ország jó marketingpolitikájának köszönhető. Kevesen tudják, hogy a maják őshazája nem Mexikó, hanem Guatemala vulkánokkal szabdalt hegyvidéki területe, Mexikót csak térhódításuk következtében népesítették be.

10) COPÁN

Minden itt kezdődött, már ami a maja kutatásokat illeti. Még a 19. században fedezte fel egy kalandor Hondurasban, aki gazdag műkedvelők pénzén privát régészkedésbe kezdett. Ennek az lett az eredménye, hogy az amúgy a maja történelem legnagyobb egybefüggő írásos emlékét, a Hieroglifa-lépcsősort sikerült teljesen szétbarmolni. Ma egy számítógép próbálja megfejteni a több ezer darabos, hibásan rekonstruált faragott írást. Még legalább 10 év, mire elkészül.

9) CHICHÉN ITZA

A Közép-Amerikába érkező turisták 90%-a csak ide jut el a maja romvárosok közül. Tény, a posztklasszikus kor legimpozánsabb városa, bár turista szemmel inkább tűnik cirkusznak, sem mint misztikus történelmi leletnek. A napi több ezer látogató alaposan lerontja az élményt. Ettől függetlenül Kukulkán nagytemploma a piramisban talált kamrákkal, a csillagvizsgáló és a legnagyobb maja labdajátéktér megérnek egy misét. Ha Yucatánon járok, mindig beugrok egy rövid időre...

8) UXMAL

Megint csak Mexikó, ezúttal a Yucatán-félsziget nyugati partvidéke. Chichén Itzával szemben Uxmalnak nagy előnye, hogy tized annyi turista látogatja. Mérete nem sokkal marad el a nagytestvér mellett, a Jósok piramisa pedig egyedülálló a maga nemében. Ha erre jársz, ne csak Uxmalt ejtsd útba, látogass el Sayilba és Edznába is, sok tekintetben nagyobb élményt nyújtanak, mint maga Uxmal.

7) YAXHA

Na erről már csak a legelvetemültebb utazók hallottak. Guatemala második legnagyobb feltárt és könnyen látogatható romvárosa ez, ahol ha rajtad kívül látsz 1-2 embert csámborogni, akkor elmondhatod, forgalmas napon van túl Yaxha. Ez nem azt jelenti, hogy itt nincs mit nézni, csupán azt, hogy a guatemalaiaknak fogalmuk nincs milyen kincsen ülnek rajta. Csodálatos élővilága van a lagúna partján fekvő Yaxhának. Topoxtét sem szabad kihagyni, ha erre jársz. Ja, a helyi munkások nagyon jófejek, úgyhogy tölts itt egy éjszakát és sörözz velük!

6) PALENQUE

Tudom, előbbre vártad volna a listán, nálam Palenque mégis csak 6. helyezett. Mivel ez Mexikó egyetlen könnyen és olcsón megközelíthető őserdei romvárosa, ezért a rengeteg turistától szinte alig látni a romokat. Itt található az egyetlen maja torony, aminek pontos célját máig nem tudják. A háttérben húzódó esőerdő lenyűgöző, igaz, állatból már nincs sok, azokat az ember már kiszorította. Ha Palenquében jársz, ne csak a kötelező és túlzsúfolt vízeséseket csodáld meg. Szánj egy napot a 2 órányira fekvő Toniná romvárosára is, mivel itt látható a legnagyobb maja fellegvár jó sok labirintussal.

5) CALAKMUL

A Yucatán-félsziget valószínűleg egyik legritkábban látogatott maja nagyvárosáról van szó. Mexikó egyetlen romvárosa, amelyik nem csupán szép és misztikus, de történelmi szerepe is kiemelkedő. A Tikal-El Mirador-Calakmul háborúkat nevezték a Csillagok Háborújának, ami után a híres sci-fi is kapta a nevét.  Miután Calakmul rövid időre a térség uralkodó városa volt, volt lehetősége megszépülni és óriássá válni. A kevés turista miatt itt találkozhatsz a legsokszínűbb flórával és faunával. Ha itt jársz, menj el Xpujilba és Becánba is!

4) YAXCHILÁN

A guatemalai határon, az Usumacinta partján fekvő romváros Mexikó legmisztikusabb létesítménye. Közel egyórás csónakázás után lehet csak elérni, ezért kevesen vágnak neki, bár Palenquéből egyre többen szivárognak át a nagy tömeg miatt. Ideutazni nem olcsó, úgyhogy ha spórolni akarsz, tedd csoportosan. Gyönyörű sztélék, díszesen faragott architrávok, rengeteg élőlény, majmok, madarak, krokodilok. Nem csupán romváros, szafari is egyben. Ha itt jársz, ne hagyd ki Bonampakot sem!

3) CARACOL

Belize-ben járunk, a guatemalai határtól úgy 20 kilométerre a Maja-hegység előterében húzódó esőerdőkben. Caracol hatalmas területen fekszik, s hála az amerikai turisták pénzének, gyönyörűen rendbe van szedve. Leghíresebb épülete a Canaa, a maga 44 méteres magasságával az egyik legnagyobb épület a maja történelemben. Ennél magasabb piramisok csak Tikalban és El Miradorban épültek.

2) EL MIRADOR

10 év és minden prospektus nyitóoldaláról El Mirador fog visszaköszönni. A legnagyobb maja város volt, egyes becslések szerint 2000 éve már 300 000-en lakták. Az utóbbi 10 évben vált a maja régészet elsőszámú célpontjává, 2009 óta pedig minden kétséget kizáróan a maja történetírás fellegvára. A klasszikus korban minden itt történt, El Mirador uralta egész Guatemalát és Dél-Mexikót, addig, amíg Tikal le nem igázta. Többek között itt található a legmagasabb maja piramis, amit egyesek az egyiptomi Kheopsznál is nagyobb épületnek tartanak. El Miradorba eljutni nem könnyű. Vagy helikopterrel tudod megközelíteni horror áron, vagy egy 3-5 napos dzsungeltúra keretében gyalog. 

1) TIKAL

Tikal a megalomán maja építészet csodája, Guatemala ékköve. Meredek lépcsőjű piramisai elvarázsolják az embert. Tikalban egy napfelkelte maga a tökély, ha süt a nap, ha nem. Ami Peruban Machu Picchu, Kambodzsában Angkor, az Guatemalában Tikal. Akár két teljes napot is eltölthetsz a romok között anélkül, hogy megúnnád. Gyönyörű arapapagájok, tukánok, majomcsaládok mindenfelé, 40-50-60 méter magas piramisok, gyönyörű architrávok. Bár ez Guatemala legturistásabb pontja, a hatalmas, Vác nagyságú területen elvész az embertömeg, így nem érzed azt, mint Mexikó romvárosaiban. Egy szó, mint száz, Tikal a maja romok non-plus ultrája... 

Oké, mindenki tudja, hogy ez a blog és a Mirador Adventures elég szoros kapcsolatban vannak egymással, s mint ilyen, nem túl szerencsés más túraszervezőkkel foglalkozni. Én ezt mégis megteszem, mert bár mindenkinek elmondom, ha teheti, menjen egyedül, biztos sokan vannak olyanok, akik inkább vezetővel vágnának neki Közép-Amerikának. Azoknak pedig jó, ha látják, ma Magyarországon kivel és mennyiért lehet utazni a térségbe.

 

1) BARAKA

Kezdjük azonnal a magyarországi kalandturizmus úttörőjével, a Barakával. Közel 15 éves tapasztalattal a hátuk mögött biztosan jó kezekben leszel velük. Néhány emberrel már utaztam, akik korábban részt vettek az útjaikon, ők azt mesélték, hogy a túrák nagyon profi módon le voltak szervezve, minimális eltérés volt csak a leírtakhoz képest. Amit negatívumként hoztak fel, az a magas ár és a nagy létszám (15-40 fő).

Amit én a programokból kiolvasok, hogy a Baraka ritkán lép le a kitaposott ösvényekről, semmi olyat nem nyújt, amit az ember egymaga egy LP segítségével ne tudna megszervezni, töredékéért. Latin-Amerikába a következő túrákat szervezik:

Peru overland: Klasszikus perui körutazás kiegészítve az Inka-ösvénnyel, 400 000 Ft + repülőjegy (320 000 Ft), összesen: 720 000 Ft/fő

Peru gyalogtúra: A Slakantay-ösvény és a Santa Cruz trek vegyítése, 370 000 Ft + repülőjegy (380 000 Ft), összesen: 750 000 Ft/fő

Ecuador overland: Körutazás kirándulásokkal a vulkánokon és Amazóniával, 300 000 Ft + repülőjegy (340 000 Ft), összesen: 640 000 Ft/fő

Ecuador overland + Galapagos-szigetek: Kiegészítése az előzőnek a Galapagos-szigetekkel, 620 000 Ft + repülőjegy (340 000 Ft), összesen: 960 000 Ft/fő

 

2) EUPOLISZ

A Baraka hasonmásának is nevezik. Kb. 10 éve vannak a piacon, Latin-Amerika túravezetőiket jól ismerem, azt kell mondjam, hogy kiváló kezekben vannak velük az utasok. Hátrányuk nekik is, hogy nagycsapatokat (15-20 fő) kalauzolnak, s hasonlóan a Barakához ők se nagyon merészkednek le a térképről, ráadásul rengeteget utaznak nagy távokon. A repülőjegyek ára indokolatlanul magas a honlapon. Előnyük, hogy az ember majd ugyanazt a minőséget kapja, mint a Barakánál, csak 70%-os áron.

Mexikó-Guatemala-Belize: Körutazás jó sok látnivalóval, 260 000 Ft + repülőjegy (300 000 Ft), összesen: 560 000 Ft/fő

Costa Rica-Nicaragua-Panama: Körutazás a legfontosabb látnivalókkal, 270 000 Ft + repülőjegy (340 000 Ft), összesen: 610 000 Ft/fő

Dominika-Kuba: Karibi mulatság kötelező látnivalókkal, 200 000 Ft + repülőjegy (390 000 Ft), összesen: 590 000 Ft/fő

Peru: Ugyanaz a túra, mint a Barakáé, Inka-ösvény nélkül, 220 000 Ft + repülőjegy (350 000 Ft), összesen: 570 000 Ft/fő

Venezuela-Kolumbia: Angel-vízesés, Mérida Kordillera és kolumbiai városnézések, 260 000 Ft + repülőjegy (260 000 Ft), összesen: 520 000 Ft/fő

 

3) IKALAND

Az iKaland, korábbi munkaadóm, inkább hegymászó túrákra szakosodott, de néhány latin-amerikai túrát megtartott a repertoáron. Ezek 99%-ban a Mirador Adventures túráival megegyeznek, tulajdonképpen nem gondolkodtak távozásom után sokat, csak vezetőt cseráltek. Előnye, hogy bevállalósak a programok, a csapat kis létszámú (4-10 fő) és fiatalos, s olcsóbbak valamivel, mint az Eupolisz. Hátránya, hogy a honlapon bonyolult az árképzés, a csoportok nem mindig jönnek össze, a program pedig sokszor borul (olyat is hallottunk, hogy Hondurasból végül minden utas menekült).

Honduras: Tulajdonképpen a Mirador Adventures Moszkító-part túrája, 210 000 Ft + repülőjegy (250 000 Ft), összesen: 460 000 Ft/fő

Észak-Guatemala: Dzsungeltúra 80%-ban a Mir. Adv. útvonalán, 220 000 Ft + repülőjegy (220 000 Ft), összesen: 440 000 Ft/fő

Dél-Guatemala: Kulturális trekkingtúra, 80% Mir. Adv. útvonalon, 180 000 Ft + repülőjegy (220 000 Ft), összesen: 400 000 Ft/fő

Belize: Saját szervezésű túra apró zátonyszigetekre, 320 000 Ft + repülőjegy (220 000 Ft), összesen: 540 000 Ft/fő


4) LATINAMERIKA.HU

Egy Kolumbiában élő srác üzemelteti a vállalkozást, főként Perura szakosodott utak szervezésével. Nem részletezem a kínálatát, mert vagy 20 különböző perui utat tüntet fel az 5 napostól a 3 hetesig, bár a hosszabb utazások körutazások, tehát ha valaki túrázni szeretne, nem ők lesznek a jó választás. A klasszikus perui utazásuk ára (ugyanaz, mint a Baraka vagy az Eupolisz túrája) 265 000 Ft + repülőjegy. Ők a repjegyet 230 000 forintra mondják, ami képtelenség, nyugodtan hozzá lehet adni plusz 100 000-et, így a végösszeg kb. 600 000 Ft/fő lesz.

 

5) ALTURA

Nehéz lenne meghatározni a cég arculatát. Tudtommal ez a vállalkozás is a Barakából vált ki, s nekiment a "szubkultúráknak". Gondolok itt motoros túrákra, vitorlázásra és más hasonló úri huncuntságokra. Ízelítőül:

Chile-Peru: Motoros túra érintve a főbb látnivalókat, 1 260 000 Ft + repülőjegy (330 000 Ft), összesen: 1 590 000 Ft/fő

 

6) AGRA

Újabb úri huncutság. Az Agra Tours az egyetlen olyan magyar vállalkozás, ami nyitott a világ felé, honlapja vagy 10 nyelven elérhető. Nem tudom mennyire rúgnak labdába a német piacon pl. A latin túrák vezetője egy profi fotós. Nagyon az egzotikumra mennek rá. Jobb szállásokkal házalnak, ez áraikban is meglátszik. Nagy csoportokkal mennek (min. 10 fő), az árban a belépők nincsenek benne.

Mexikó-Guatemala-Belize: Nagykörút a 3 országban, 570 000 Ft + repülőjegy (350 000 Ft), összesen: 920 000 Ft/fő

Peru-Bolívia-Iguazu: Ugyanaz, mint a Baraka túrája, La Paz és Iguazu-vízesés kiegészítéssel, 650 000 Ft + repülőjegy (550 000 Ft), összesen: 1 200 000 Ft/fő

 

Kuba: Klasszikus kubai körutazás, 430 000 Ft + repülőjegy (250 000 Ft), összesen: 680 000 Ft/fő

 

7) MIRADOR ADVENTURES

Nálunk elég nagy badarság lenne idebiggyeszteni az összes latin túrát, úgyhogy összehasonlítást készítenék inkább azokkal a túrákkal, amik az imént itt szerepeltek a listában.

Peru körutazás: A Barakának, az Eupolisznak, a Latinamerika.hu-nak és az Agrának van nagyon hasonló túrája a mienkhez. Mivel ezek a túraszervezők mind minimum 10-15 fővel vágnak neki, ezért nehéz az összevetés, főleg azért, mert nálunk 5-6 fő a normális egy túrán. Ár 6 fő esetén: 300 000 Ft + repülőjegy (330 000 Ft), összesen: 630 000 Ft/fő.

Kuba körutazás: Hasonló az Agra és az Eupolisz kubai útjához, nálunk a hangsúly a salsán van, lévén táncórákon is részt veszel. Ár 6 fő esetén: 260 000 Ft + repőlőjegy (kb. 220 000 Ft), összesen: 480 000 Ft/fő.

Honduras: Az egyik alaptúránk, amit az iKaland átmásolt magához. Ár 6 fő esetén: 175 000 Ft + repülőjegy (200 000 Ft), összesen: 375 000 Ft/fő

Észak-Guatemala: Dzsungeltúra, 80%-ban az iKaland átvette. Ár 6 fő esetén:, 180 000 Ft + repülőjegy (190 000 Ft), összesen: 370 000 Ft/fő

Dél-Guatemala: Elég jól bejáratott kulturális körutazásunk, 160 000 Ft + repülőjegy (190 000 Ft), összesen: 350 000 Ft/fő

 

Tobb alkalommal volt mar szo a Rio San Juanrol. Tobbnyire geopolitikai szerepet firtatom, azonban annal kevesebb szot ejtek magarol a folyorol, aminel keves szebb van Kozep-Amerikaban. Madarfotozas ide, madarfotozas oda, ha Costa Ricaban vagy Nicaraguaban jar az ember, nem hagyhatja ki ezt a csodat (a turistak 99%-a sajnos kihagyja, mert nehez megkozeliteni).

A La Selvaban eltoltott esos nap utan csonakba pattantunk Puerto Viejo de Sarapiqui varoskajaban. No, nehogy azt hidd, hogy innen olyan konnyu elvanszorogni a Rio San Juanhoz, nem keves utanajarasomba kerult. Tavaly, mikor a folyon utaztam lefele, egy katonai bazison voltam kenytelen tolteni az ejszakat a parommal. Hatodik napja voltunk a folyo fogsagaban, eppen a zoldhatart terveztuk atlepni. Ehhez pont kapora jott egy Costa Ricaban elo, de nicaraguai ficko csonakja. Senor Pollo, azaz Csirke Ur, ahogy a helyiek ismerik, nehany liter kolaval vasarolja meg a hataroroket, hogy illegalisan embereket (no meg mas egyebet) fuvarozzon Tortugueroba.

Mivel tavaly mi sem epp idealis korulmenyek kozepette kivantunk atjutni Costa Ricaba, igy kapora jott az ujdonsult baratsag Csirke Urral. Nem remeltem, hogy emlekszik majd ram, de szerencsere igen - nem sok feher probalkozik ilyen modon atjutni a hataron. Baratnomet egyenesen hianyolta, mivel azota sem latott egyetlen szoke gondor not a videken. Ami meg meglepobb, hogy nem csak o, de a katonak es a hataror is megismert (aki ugyancsak szemet hunyt tavalyi akcionk felett, kapott is erte 2 ropogos dollart). Van abban valami izgalmas, amikor az embert a Rio San Juan nepei (fokent katonak es tengereszek) felismerik, s barati olelessel fogadjak a nicaraguai oldalon.

Hogy ne csak a sajat elmenyeimrol irjak, meg kell emlitsem, hogy azert volt fototema boven. A San Juan-folyon megfotoztunk nehany arapapagajt es oriolt, a klasszikus gemekrol es kocsagokrol mar nem is beszelve. Ami azonban meg engem is meglepett, az az, hogy a krokodilok milyen nyugalommal fogadtak kivancsisagunkat. Csonakunk 2 meterre a 3-4 meteres ragadozoktol lebegett a hullamokon. A velem utazok gyorsan objektivet csereltek, mert a 300D-s lencsevel kilogott a kroki feje a kepbol. Aztan lattunk jaguarmadarat, ami az egyik legritkabban lathato gemfajta, nevet arrol kapta, hogy hangja olyan, mint a jaguar uvoltese.

Tortuguero is tartogatott meglepeteseket. Baziliszkuszokat, mas neven Jezus Krisztus gyikokat fotoztunk ezerrel, akik nevuket arrol kaptak, hogy ugy jarnak a vizen, mint anno Jezus. Ahol baziliszkusz van, ott vannak anhingak is. Ok valahol feluton vannak a kormoranok es a szurkegemek kozott, altalaban kitarult szarnyakkal napoznak a faronkokon. Most Monteverdeben ulunk. Ide kolibrit jottunk fotozni...

A kolibri erdekes allat. A legy nagysagutol a vereb meretuig kozel 80 fajtaja ismert Kozep-Amerikaban, Costa Ricaban ebbol 57. Csak Monteverdeben 12 fajta figyelheto meg (szerencsere mindet sikerult megfotoznunk). Erdekessege fokent neveben keresendo. Az aztek eredetu szo jelentese "A haboru istene". Furcsa elnevezes a Fold legkisebb madaranak, de az aztekok nem voltak hulyek. Egesz napos szemrevetelezes utan az ember rajon, milyen hihetetlen strategak a kolibrik. Fajtakon tulmutato hierarchia figyelheto meg kozottuk, amit nem csak a meret hataroz meg. A viragokat es itatokat gyonyoru korforgasban kostolgatjak, ha valaki vet a szabaly ellen, azt a territorium vezetoje csunyan megkergeti. Testi erintkezes nincsen, bar Gabor baratom egy csipkelodest lencsevegre kapott. Nyugodtan mondhatom, hogy barmikor elvinne vele az Ev Termeszetfotosa cimet, szerencsere nem hajt ra. Ha hazaertunk, a legjobb kepeket mindenki szemugyre veheti majd.

Holnap az Arenal-vulkanhoz latogatunk. Ha szerencsenk lesz, sikerul helikopterrol lencsevegre kapni az ejszaka izzo tuzhanyot. Aztan irany Darien, az embera indianok foldje... 

  

süti beállítások módosítása