Mikor Adri es Gabor felkerestek, hogy szeretnenek egy madarfotos turat Costa Ricaban, nem igazan tudtam, hol kezdjek neki. Igazabol az o unszolasukra irtam ki tobb madarasz turat a honlapon, de mivel en magam nem vagyok madarfotos (hogy is lehetnek, az ilyen hobbihoz millios nagysagrendu gepekre van szukseg, ami egyelore alom csupan), ezert probaltam olyan helyszineket felkutatni, ahol garantaltan sok jo madar lathato.

La Selva, Tortuguero, Monteverde, Palo Verde, csak nehany azok kozul, amik szoba johettek idealis helyszinkent. Ezek a parkok egyutt tobb mint 1000 madarnak adnak otthont, a nagy szamok torvenye alapjan valami csak lencsevegre kerul. Persze egy madarfotosnak az akcio szamit, allitolag fan ulo madarat fotozni aljassag, az a madarmegfigyelok feladata. Nekem igazabol mindegy, mert miota tavaly elloptak a kozepkategorias fenykepezom, azota egy Nicaraguaban vasarolt 25 000 forintos Samsung zsebmasinaval ugrabugralok, amivel nem hogy madarat, meg elefantot is nehez lenne lefotozni 2 meterrol.

Ezen a turan kellett rajojjek, hogy masra vagyik egy madarasz es masra egy madarfotos. Amig a madarasznak a legjobb kozeg az esoerdo, addig egy madarfotosnak a les az elso, ami meg ugye ritkan van az esoerdo melyen, meg amugy egesz Kozep-Amerikaban. Szerencsere par hettel az indulas elott ilyen-olyan kapcsolatok reven sikerult bebocsatast nyernunk Mate Bencenek, a madarfotozas magyarorszagi ikonjanak egyik itteni lesebe, ahol tenyleg profi korulmenyek kozott lohettunk papagajokat, tukanokat es keselyuket.

Marciusban, ha hazaertem, csinalunk egy szep galeriat az itt keszult kepekbol. Lesz olyan, ahol kolibri tamad kolibrit, vagy aracari barna feju papagajt. Csupa olyan foto szuletett, amihez hasonlokat csak a NatGeo-ban lathat az ember.

Amugy most Sarapiqui varoskajabol irok, a La Selva toszomszedsagabol. Ez a park tevedes volt, ami nem azt jelenti, hogy nem erdemes ide betennie az embernek a labat. Kozel 600 madarfajtat figyelhetsz meg itt, ez volt a Fold elso bioszfera rezervatuma. Fotozni szinte keptelenseg, mert a suru esoerdoben legfeljebb alulrol lehet lencsevegre kapni nehany madarat, aminek nincs ponterteke. Latni es csodalni azonban ennel jobb helyszint keresve se talaltunk volna. Olyan solymot figyelhettunk meg, amirol meg a legalaposabb madarasz konyvek is azt irjak, hogy szinte lehetetlen latni. A curassao madarak ugy lofralnak a pekarik tarsasagaban, mintha legalabbis csaladtagok lennenek. Ha fotot nem is ,elmenyt sokat gyujtottunk.

Holnap irany a Rio San Juan es Tortuguero. Az ott tapasztaltakrol nehany nap mulva...

Mikor az ember atlepi a nicaraguai hatart, hatalmas tabla fogadja Daniel Ortega mosolygo arcaval:

"Kereszteny, szocialista, elfogado - Udvozoljuk Nicaraguaban!"

Megint az a franya politika. Bar San Juan del Sur csodas tengerpartjan uldogelek 40 fok melegben, meg sem mehetek el szo nelkul amellett, ami itt zajlik Nicaraguaban. Par honappal ezelott mar irogattam Ortega szereperol a multban es a jelenben, valamint a Latin Filmfesztivalon is kavart egy kis port a "Szandinizmus a 21. szazadban" cimu eloadasom, de most ujra itt vagyok, ujra beszelgetek az emberekkel, s igy ujra felfedezem, mennyire nem torodik senki ezzel a kerdessel Europaban, pedig nehany even belul gyokeresen atfordulhat minden a vilagban, ha megvalosul az, amirol Nicaragua almodik.

Ebben az orszagban nem nehez politikarol beszelgetni, 2 mondat utan a buszon a legkedvesebb idos teremtes is el kezdi osztani az eszt. Daniel Ortegat senki nem szereti, nincs olyan plakat, ami ne lenne lefestve, osszefirkalva vagy kidontve. En az elmult 2 evben egy fia nicaraguaival nem talalkoztam, aki valamire is meltatta volna az elnokot. Nyilt titok, hogy Ortega megvette a valasztasokat, hogy ujra hatalomra keruljon. Ki valasztana meg egy olyan embert ujra, akinek a nevehez kozel 1 millio honfitars bebortonzese es tobb tizezer kivegzese kotodik, pusztan azert, mert mas politikai nezeteket vallottak. Senki, Nicaraguaban sem szavazott volna ra meg 1% sem, megis valahogy elnok lett ujra.

"Az oroszok penzeltek a valasztasokat. Putyinek lefizettek az egesz ellenzeket, ahogy van. Sajnos ez egy korrupt orszag, meg az ellenzek is megveheto." - szol mellettem egy oreglany a buszon, aki whiskeyt ment vasarolni a hatarra, mert a Johnnie es a Chivas olcsobb Hondurasban.

"Az egesz a csatornarol szol. Az oroszok mas megiteles ala kerulnek Panamaban. Nehezkesen es dragan juthatnak at a Csendes-oceanrol az Atlanti-oceanra, raadasul nem szallithatnak barmit. 2011-ben kezdik epiteni a csatornat a Rio San Juanon." - szol a masik ur a busz hatsofelebol.

Azt alatamaszthatom, hogy a Panama-csatornan atkelni egy "voros" felsegjelzesu hajonak roppant komplikalt. Tavaly tobb napon at pihengettem Isla Tabogan, a csatornatol 20 kilometerre, ott alltak sorban Chavez olajszallito hajoi. Mar mindenkit atengedtek a csatornan, de a venezuelai hajok meg sem moccantak. A helyiek mondogattak, hogy mar 2 honapja itt allnak, mindig  Chavez hajoi az utolsok, akik atkelhetnek a csatornan.

"Nem epitenek azok semmit. 300 eve igerik Nicaraguanak, hogy lesz csatorna. Eddig az amerikaiak tettek, most az oroszok. Ugyanugy nem lesz semmi" - jon hatulrol egy masik hang.

Ez jellemzi Nicaraguat. Tavaly meg csak osszeeskuves-elmelet volt a csatorna, iden mar politikai teny: az oroszok csatornat akarnak epiteni Nicaraguaban. Az pedig nyilt titok, hogy ok raktak vissza az elnoki pozicioba Ortegat, mert kellett egy barat, aki jovahagyja a terveket. A nep nem sokat hozong, mert latjak, mi folyik Panamaban. Ha van csatornad, penzed is van. Egy jo szerzodestervezettel Nicaraguaban 5 even belul megvaltozhat minden, a terseg elsoszamu allama lehet belole. Mar ha az oroszok is arra hasznaljak a csatornat, amire kell, tehat kereskedesre. Felo, hogy nem. Ha kesz a csatorna, s ne adj Isten az oroszok vammentesen szallithatnak barmit a Karib-tengerre, gondolhatjuk, hogy mi tortenhet. Kuba es Venezuela is elerheto kozelsegbe kerul, csak hogy mast ne mondjak.

Costa Rica evek ota lobbizik Nicaraguanal, hogy a Rio San Juan, mivel hatarfolyo, legyen mar 50-50%-os hasznositasu. Nicaragua errol hallani sem akar, hiaba az amerikai nyomas. USA tehetetlen. Annyit tehet az ugy erdekeben, hogy maga melle allitja egesz Kozep-Amerikat es a karibi terseget. Hondurasban Zelayat sikerult kivegezni, 10 nappal az uj elnok beiktatasa utan mar arrol cikkeznek a tegucigalpai lapok, hogy enyhulni latszik a viszony Honduras es az Egyesult Allamok kozott.

"Kereszteny, szocialista, elfogado!"

Na ja, ha csatornaepitesrol van szo es tobb billio dollarrol, akkor konnyu mind a haromnak lenni hirtelen...  

Mikor az ember túrát szervez, próbálja a bejárás költségeit minimálisra csökkenteni. Így izgalmas helyzetek alakulhatnak, például a szállás terén. Íme egy szösszenet a naplómból: 

"A Hotel Iberiaban nincs hely, csak 220 lempiráért, ami sok. A házi úr mondja, hogy odébb vannak olcsóbb szobák, azt hiszem, tudom, melyikekre gondol, azokra, amelyekben 4 éve aludtam, s ahol a rendőrök anno falnak nyomtak, mert azt hitték, bomba van nálam. Inkább visszamegyek, de az öreg erősködik, hogy találok olcsóbbat. Furcsa, nem akar marasztalni. Végül két utcával odébb valóban találok egyet, Hotel Caxa Real néven, 120 lempira egy éjszaka. A hely tulajdonosnője nagyon kedves és meglepően csinos. Jól karbantartott 30-as. A szoba egy okádék, a fürdő nem különben, ami még elsőre szembetűnik, hogy rengeteg a macska. A nő biztos macskabuzi.

Azonban amint besötétedik, kiderül, a szállásom miért nem vonz túl sok turistát. A Caxa Real egy bordély, azért ilyen lepra minden. Mindenfelé kurvák, de rondábbnál rondább mind. A szemközti hely egy táncos kocsma, onnan hozzák fel a numerákat. Amúgy egy család lakik itt, a tulajnak a nővére, annak a két gyereke, meg néhány egyéb jöttment.
 
Megvacsorázom a belvárosban, majd vissza a szállásra. Most már hemzsegnek a kurvák a szállón. A szobám előtt van egy közösségi konyha, ott főzőcskézik Reina, a tulajnak a nővére. A lánya is betoppan, a 21 éves Doris. Kedves teremtés, de elég butácskának tűnik, egy Burger Kingben dolgozik. Az öccse 19 éves, nem különben okos. Aztán itt van Jesús, aki mindközül az egyetlen professzor. Valóban az, vagyis annak készül. Félig amerikai állampolgár, s amíg itt mentőzik s pénzt keres, addig az USA-ban orvosnak tanul. Bár hogy miért könnyebb Hondurasban pénzt keresni a tanulmányaihoz, mint Miamiban, az rejtély. Kicsit az az érzésem, hogy szájkaratés.
 
Aztán van itt három másik fickó, az egyik nem tudom hogy jön a képbe, biztos valami rokon, de ingyen főz rá Reina. A másik fickó a lepedőket mossa, kézzel. No, nem lennék a helyében, végül is ez egy bordélyház. A harmadik fickó nem kicsit biceg, az ő feladata a hátrahagyott zsebkendők összegyűjtése. Amúgy kiderül, hogy az egyetlen élő fia annak a 110 éves öregúrnak, akiről ma cikkeztek az újságban. Ő Honduras legöregebb embere. A lényeg, szép kis családi vállalkozás ez. Az egészben az a legszebb, hogy van egy másik család, és azoknak van egy 1 éves forma kislányuk, akire ez a család vigyáz, amíg a szülők dolgoznak. Pont ideális hely a szocializációhoz…
 
Mindenesetre a családdal jól érzem magam, dumálgatunk. A srác a legkíváncsibb, bár sok fogalma nincs arról, amiről beszélek. Doris csak mosolyog, mint a sült tök, pont annyi esze van és fogalma a világról, mint odahaza egy 21 évesnek. És a legjobb, hogy abszolút nem zavarja őket, hogy miközben kajálnak, mindenfelé szaladgálnak az ocsmány és dagadt prostik a megittasodott kuncsaftokkal, akik után a használt zsebkendőkkel szaladgál a sánta... néhány csótányt odébb rúgva. Az idill tehát megvan.
 
Eljön az éjszaka. A szomszéd krimóból irgalmatlan zenebona hallatszik fel, kiderül, ez a környék utcalányainak a gyűjtőhelye. Hogy ne kelljen sokat várakozni az üzletre, a kocsma elől szedik össze a tántorgó fickókat. Menet közben azért a lányokat is meghívják egy-két italra, így hajnaltájt meglehetősen ittas állapotban óbégatnak a szálló folyosólyán, Reina nevét üvöltözve, hogy főzzön nekik vacsorát. 4 körül ér véget a hajcihő, végre mindenki aludni tér. Én is. Hogy holnap is itt töltöm-e az éjszakát? Majd meglátjuk..."

Még õsszel fogant egy bejegyzés arról itt a blogban, hogy elmozdították Zelayát, a hondurasi elnököt a pozíciójából. Sokan katonai puccsnak nevezték az akciót, én akkor megvédtem az ellenzéket, miszerint alkotmányos joguk volt hozzá, mert Zelaya olyat tett, amiért az akció legitimitást nyert.

A hondurasi alkotmány kimondja, hogy egy elnök nem jelöltetheti magát újra, s ha valaki ezt a rendelkezést meg kívánja változtatni, akkor akár erõszakkal is elmozdítható pozíciójából. Mivel Zelaya kezdeményezte a parlamantben, hogy módosítsák az alkotmány ezen pontját, ezért Micheletti és csapata joggal döntötte meg az elnök amúgy demokratikus kormányát. A vicces az egészben az, hogy tavaly nyáron, mikor ez a hercehurca lezajlott, Zelaya és pártjának sokkal kisebb volt a támogatottsága, mint az ellenzéknek. Szinte biztosra volt vehetõ, hogy a novemberi választásokon Micheletti gyõz. Akkor miért volt mégis mindez olyan fontos?

Tegnap, január 27-én délután hagyta el Zelaya a brazil nagykövetség épületét, ahol azóta tartózkodott, mióta Costa Rica-i deportálása után visszaszökött az országba. No nem sétálhatott csak úgy ki az épületbõl. Tegucigalpa jó részét hermetikusan lezárták, a nemzetbiztonság szállíttatta ki õt és családját a Toncontín repülõtérre. Zelaya politikai nyomásra Dominikába költözik, Honduras területére csak akkor léphet, ha arra külön engedélyt kap. Továbbá aláirattattak vele egy papírt, hogy egész életében felhagy az aktív politizálással, nem csak Hondurasban, az egész Földön.

Mondhatnánk, hogy enyhén diktatórikus az eljárás egy olyan emberrel szemben, aki nem akart mást tenni, mint módosítani az alkotmány egy pontját, ami valószínûleg nem jelentett volna sem elõnyt, sem hátrányt senkinek. Amikor az ember utazgat, találkozik érdekes emberekkel. Tegnap abban a graciasi kajáldában, ahol ebédeltem, összefutottam Marcóval. Roppant értelmes fickó, õ az egyik agya a helyi turizmusfejlesztésnek. Beszélgettem vele, s megtudtam mi az igazság...

Elõre leszögezem, hogy nem kívánok politizálni vagy politikai vitát kavarni, de furcsa párhuzamok lesznek felfedezhetõk a nálunk 2006-ban lezajlott események és a tavaly nyári hondurasi események között. Zelaya politikája sokaknak szemet szúrt az elmúlt néhány évben. Közeledett Chávezhez és Evo Moraleshez, jó kapcsolatokat ápolt a nicaraguai Ortegával. Ez nyilván nem tetszett az USA-nak, akinek nem kevés köze lehet Zelaya megbuktatásában, de errõl majd késõbb. Most szimplán a kisember szemével írom le az eseményeket.

Marcó arról mesélt, hogy Zelaya egy korrupt disznó volt (no nem mintha ez nem lenne igaz bármelyik politikai vezetésre a világban). "El kellett mozdítani" - mondja - "Idén tavasszal fény derült egy nagy disznóságára. Az államkasszából rengeteg pénzt, 1 millió lempirát (kb. 10 millió forint!!!) játszott át a saját bankszámlájára, hogy Földet vásároljon, ahol majd gyapotot termeszt. Ez kiderült, elismerte vétségét. Az, hogy módosítani akarta az alkotmányt, csak ürügy volt az elmozdítására. Hála Istennek eltûnt örökre a politikai színtérrõl."

Hmmmm... 10 millió forint. Oké, ami Hondurasban 10 millió, az nálunk 30 millió. Komoly összeg, igaz? Pláne ezen a szinten. Nálunk csak a BKV-nál nyúltak le 1 év alatt 3 milliárdot. Mit lépett a hondurasi ellenzék? Eltávolította az elnököt, katonai erõvel "Nem kell tolvaj az ország élére!" felkiáltással. Persze a helyi farmerek tiltakoztak, mivel Zelaya közüllük való volt, de ez kevés volt. Odahaza mindenki kussol, max perel, ha valakit a politikai elitbõl korrupción érnek. Érthetõ, ha 2-3 hónapon belül választások lennének, de Hondurasban ezt választások elõtt is meglépték. Na ez a különbség Közép-Amerika és Közép-Európa között. Itt nincs nyünnyögés. Ha láthatóan hibáztál, akkor véged van, fel is út, le is út.

Persze nem vagyok naív és senki ne legyen az. Más van itt a háttérben, mégpedig valószínûleg az USA keze, de errõl majd a következõ bejegyzésben írok...   

Akkor hat folytatom par napja megkezdett elmenybeszamolomat. Ott fejeztem be, hogy a hajnalt az Indian Orr tetejen toltottuk. A latvany megindito volt, de gyorsan leiramodtunk a hegyrol, mert ma meg vart rank nem keves utazas. 9 korul ertunk vissza San Pedroba, ahol megreggeliztunk, osszecuccoltunk, majd levonultunk a kikotobe. Jo 20 percet kellett varni, mire egy csonakos ugy dontott, hajlando szoba allni velunk.

A csonak erintette az osszes parti falut, meg nehany hihetetlen villat, amiket gazdag amerikaiak epittettek az elmult nehany evben. Jogos, az Atitlan-to valoban varazslatos, ha lenne feles nehany szaz milliom, en is itt epitenek palotat. Jo oras csonakazas utan ertunk Panajachelbe, ahonnan tobbszori atszallas utan erkeztunk Chichicastenangoba.

Az utazas modja amugy mindenkinek tetszik. Csirkebuszrol le, csirkebuszra fel. Itt nincs olzan, hogy varakozasi ido, mindig jon valami. Ha busz nincs, egy furgont biztos le tudok inteni az ut szelen. Sokszor meg erre sincs szukseg, mert a helyiek roppant segitokeszek, es akkor is el akarnak vinni, ha meg erre utalo jelet sem adsz. Chichicastenangoban egy apro szallon feszkeltuk be magunkat. Tiszta volt, s ami fontos, volt melegviz. Igaz, a zuhany folyosovegi volt, de mivel csak mi toltottuk itt az ejszakat, ez nem volt zavaro.

Ellatogattunk Pascual Abaj osi oltarahoz. Mire odaertunk, az aldozatbemutatasnak mar vege volt, az ott hagyott kajakat kobor kutyak kapartak ki a hamubol. Ezutan irany a piac! Elkovetuk a legnagyobb hibat, amit lehetett. Bezabaltunk minden joval. Az hagyjan, hogy a banant, a mandarint es az ananaszt ket pofara ettuk, belenyaltunk, mindenbe, ami egzotikusnak mondhato. Piacon sult sutemenyek, mocskos poharba facsart narancsle es sok mas egyeb, amire nagyon nem lett volna szukseg. Hiaba az esti palinkazas, a hatas egyeseknel nem maradt el (szerencsere mara mindenki rendben van).

Masnap olzan turara indultunk, amire senki nem keszult fel lelkiekben. Toltelek programnak indult, de megszenvedtunk vele. Ez a Chicabal-vulkan volt. Bar alig 200 metert kellett csak szintben emelkedni, a tetore ugy erkeztunk, hogy nem volt tul sok kedvunk leereszkedni a kraterto partjara. Ami a sztorihoz hozzatatrtozk, hogy olyan elmenyben volt reszem, amire Guatemalaban az elmult 5 evben soha. Felfele talalkoztunk egy 70-es evei korul jaro amerikai parral, akik 10 napra erkeztek Guatemalaba. Kiderult, a no 56-os magyar, egesz szepen beszelt igy 50 ev tavlatabol is magyarul. Alig mentunk ujabb 10 percet, lefele tartott 4 feher ember, kozulluk ketto ujra magyar volt. 5 eve maszkalok ki Guatemalaba, de az 5 ev alatt nem talalkoztam annyi magyarral, mint ebben a 20 percben. :)

Vegul Gaborral es Andrassal csak lemasztunk a kratertohoz. Rengeteg mam-maja aldozattal talalkoztunk a parton. Dinnyek, papajak, uveg rumok es sok mas finomsag lett ott hagyva a maja isteneknek. Visszafele a kozel 600 lepcson jol kidoglottunk, aminek csak masnap ereztuk kartekony hatasat. Delutan San Marcosba utaztunk, a kod varosaba. Nincs itt nagyon semmi, csupan 2-3 alacsony kategorias szallo es Guatemala legszebb lanyai. No meg a kozelben a Tajumulco, aminek szerdan vagtunk neki.

Vikit a hasmenes levette a labarol, Szabi mar korabban jelezte, o a Tajumulconak nem menne neki, igy Gaborral es Andrassal harmasban vagtunk neki Kozep-Amerika legagasabb csucsanak, a 4220 meteres Tajumulconak. Hajnali 5-kor keltunk utra, 6 korul szalltunk le a buszrol. Roppant hideg fogadott minket 2900 meteren. A talaj fagyos volt, nem csoda, 2 hete 10 centi ho hullott a hegyen, igaz, ez nem surun fordul elo, ugy 20 evente egyszer.

Az elmult napok kimerito turai (tobb mint 4000 meter szint 3 nap alatt) rendesen ranyomtak a belyeget a maszasra. Lassan haladtunk felfele, foleg az utolso 300 meter szint volt megterhelo. Az ido gyonyoru volt, mar reggel latszott, a Tajumulco csucsa egesz nap tiszta lesz. 3900 meteren megreggeliztunk, majd nekivagtunk az utolso, maszos szakasznak. Ez itt nem klasszikus trekking, olykor a kezre is szukseg van, de a gyors emelkedes miatt alig 1 ora alatt felertunk a csucsra. Vegul 4 es fel ora alatt abszolvaltuk a Tajumulcot. A csucsrol az osszes nagyvulkant belattuk. Agua, Acatenango, Fuego, San Pedro, Santo Tomas, Santa Marta es Tacana, hogy csak a legnagyobbakat emlitsem, de emellett volt egy meg hihetetlenebb elmenyunk. A Santiaguito tobb mint 5 kilometer magasba lotte fel a hamujat, ami egyhamar beboritotta Xela medencejet. Ilyen ereju kitorest ezidaig nem lattam, felelmetes volt. Most mar tudom, oktoberben azt a vulkant is utba ejtjuk... 

Furcsa helyzet allt elo az idei elso Guatemala turankon. Januar 7-en volt az indulas, azonban nalam egy csaladi tragedia miatt 1 napot csuszott a kiutazas. Ez volt az elso, es remelem az utolso alkalom, hogy nem en fogadtam kint a turazokat, hanem ok engem. :)

A kialakult helyzet miatt 2 napom volt arra, hogy megprobaljak mindent leszervezni otthonrol, hogy az elso napot a csapat atveszelje. Szerencsere Antigua nem az a hely, ahol meg kell remulni, itt meg olyan is akad, aki beszel valamit angolul. Szerencsere minden flottul ment, igy 8-an ejjel mar egyutt voltam a csapattal.

A reggelt maris a Pacaya-vulkan megmaszasaval kezdtuk. Nagy remenyekkel vagtunk neki a hegynek, hatha sikerul ujra annyi lavat latnunk, mint 2008 decembereben vagy 2009 februarjaban.

Sajnos iden elmaradt a nagy latvany. Pont egy nappal csusztunk le a nagy lavafolyasrol, ami ugyan most is van, de a felso bazaltreteg annyira athevult, hogy eletveszelyes lett volna megkozeliteni. Igy tisztes tavolsagbol, ugy 50 meterrol figyeltuk a folyast.

Meg ezen a napon el akartuk erni az Atitlan-tavat, amit sikerult is, igaz, San Pedro varoskajaba mar nem tudtunk atcsonakazni. Maradt Panajachel, ahol bevallom, a gazdag idosodo amerikaiak rongyrazasa okan kialakult horror arak miatt meg soha nem aludtam meg. Most ez is bekovetkezett. Az ido nem volt tul fenyes, eros szel fogadott minket, a to vize is durvan hullamzott. Muszaj voltunk berumozni. :)

Masnap az elso csonakkal San Pedroba igyekeztunk. Szallasunk a korabbi Mirador turakon megszokott toparti hazikoban lett. Innen azon nyomban nekivagtunk a 3020 meteres San Pedro-vulkannak. Nem magas, igaz, de szintben 1500 metert tettunk meg, ami azert nem kis fegyverteny. Az osveny aranylag jol jarhato volt, a csucsot vegul 5-bol 4-en ertuk el, kb. 4 ora alatt. Estere ertunk vissza a faluba, sulyos terdfajas kozepette. Vacsora, hazi palinka hala Szabinak, majd koran fekves, mert masnap 3-kor ebreszto van.

Hajnali fel 4-kor keltunk utra. A mai cel az Indian Orr. Ez egy hihetetlen sziklaformacio az Atitlan-to nyugati partjan. Egy fekvo maja tokeletes arca lathato, aminek a legmagasabb pontja, az orr, 2150 meter magasan van. A tegnapi tura okozta izomlaz miatt konnyitettunk magunkon. Az 1900 meter magasan fekvo Santa Clara falujaba buszoztunk, es onnan ugy 40 perc alatt ertuk el a csucsot. Korabban is ugy gondoltam, hogy az Indian Orr tetejerol tarul az ember szeme ele a Fold egyik legszebb napfelkelteje, s ezt most is tartom. Sorban 7 vulkan tunik fel: az Agua, az Acatenango, a folyton fustolgo Fuego, a Toliman, az Atitlan, a San Pedro es a Santo Tomas. Mind magasabb 3000 meternel.

Ezzel a keppel bucsuzom, nemsokara jovok a folytatassal, ujabb kepekkel es videokkal!

Ha mar most nem birsz magaddal, irj az info@mirador-adventures.hu e-mail cimre, mert jelentkezhetsz az oktober vegen esedekes uj guatemalai trekking turara, jo sok uj meglepetessel! 

2007-ben Bolíviában jártam egy privát túrán, ott készült ez a felvétel. 2010-ben is tervezek ide utazást, úgyhogy ha kedved támadna egy kicsit dzsungeltúrázni, akkor hajrá!

A Föld legveszélyesebb repülőterét már ismerjük, Hondurasban van, most a Föld legveszélyesebb útján van a sor. Ez az út Bolíviában található, nagyon találóan a "Föld legveszélyesebb útjának" vagy a "Halál útjának" nevezik.

La Pazból indul az út és Yungas köderdőin keresztül Rurrenabaque amazóniai városába tart. Ezt a távot a buszok legkevesebb 18 óra alatt teszik meg, de az esős évszakban 3 napba is telhet, mire célt érnek. Márha érnek egyáltalán, ugyanis a Coroico és Chulumani közötti 64 kilométeres út követeli szerte a világon a legtöbb áldozatot. Évente átlag 200-300 halottja van ennek az útnak, a legsúlyosabb nap 1983. július 24-e volt, amikor egyetlen nap alatt több mint 100-an vesztették életüket az úton.

Az okok a következők:

1) Az út átlagosan 3,2 méter széles, ami azt jelenti, hogy a szembejövő forgalom esetén addig kell tologatni, amíg találsz egy kicsit szélesebb öblöt, ahol elfér a két kocsi/busz/teherautó egymás mellett. A legtöbb baleset ekkor történik;

2) Köderdőkön megy keresztül, ahol állandó a köd és a pára. Olykor az orráig sem lát az ember, ráadásul a kocsik nincsenek felszerelve olyan gumival, ami ilyen terepre alkalmas lenne;

3) Az út mentén nincsen korlát, mert az is szűkítené az utat, alatta pedig néhol 1000 méternél is mélyebb a szakadék.

Az utat hivatalosan 2006-ban kivonták a forgalomból, a buszok többsége nem itt jár, hanem kerülő úton. Azonban helyi buszok és teherautók máig közlekednek rajta. Hogy ne vesszen kárba az amúgy csodálatos út, ezért átadták a turizmusnak. Sokan gyalogtúráznak rajta, de újabban bicikliútként üzemel. Néhány év és nem a Föld legveszélyesebb útja lesz, hanem a Föld legszebb bicikliútja...

Sokaknak tévképzeteik vannak Kolumbiával kapcsolatban. Hát még Cartagenával. Pedig ez a város joggal pályázhat Dél-Amerika egyik leghangulatosabb és legszebb nagyvárosa címére. Az óvárosi rész évről évre szebb, a modern városrész tiszta Panamaváros. A külváros elég lepukkant, de az igazi hangulat ott uralkodik. Mint mikor legutóbb egy zenész hajlamú koldus pattant fel a buszra, és adott egy röpke pár perces koncertet. Jó szórakozást!

Igen, ez is Hondurasban van. Mégpedig Tegucigalpa repülőteréről, a Toncontínról van szó. Ez a pilóták rémálma, de aki már érkezett erre a reptérre, az tudja, nem kicsit emelkedik az adrenalin leszállás közben az utasnál is. Ennek az az oka, hogy ezek az észlények berakták két olyan hegy közé a leszállópályát, ami igen meredeken szakad le, a leszállópálya meg a hegy tövéből indul és a másik hegy tövéig tart, ráadásul mindössze 1,8 km hosszú. Ráadásul körbe is hegyek vannak, ezért a nagy utasszállítók oldalazva beejtik a gépet a völgybe, lekaszálják a fák tetejét, majd akkorát koppannak és füstölnek, hogy az ember azt hiszi, nyomban ketté törik a gép. Már itt nyilvánvaló lehet mindenkinek, hogy Honduras kalandos ország. :)